Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

ismertettük az államrendőrség szekszárdi kapitányságának pompás és eredményes munkáját, amelynek sikerült kézrekerítenie azt a veszedel­mes egyént, akit a budapesti vörös központ a vidéki fiatalságnak sejtekbe való tömörítésével és forradalmasításával bízott meg. Schon Rezső budapesti születésű 20 éves nőtlen, állítólagos keres­kedelmi ügynök az illető, aki vidéki kirándulásai alkalmával Sellő László, Nagy Béla, Müller Imre és Csordás István álnéven jelentette be magát a szállodákban és akinél ezekre a nevekre kiállított hamis születési és munkabizonyítványokat, tanonc és ügynöki igazolványokat talált az ál­lamrendőrség. Schon Rezső makacs kommunista, akit tanulótársainak sejtekbe való szervezéséért annakidején az ország összes középiskolájából kizártak. Ezt a fickót saját bevallása szerint a déli és dunántúli ifjúmun­kások csoportvezetője címen ismerték a budapesti központban és Győrött, Miskolcon, Kiskőrösön, Békéscsabán, Pécsett végzett hasonló agitátórius és szervező munkát. Mikor a kiskőrösi kommunista szervezkedés kiderült, Schőn Rezső, aki Kiskőrösön Csordás István néven szerepelt, azonnal megugrott és Budapesten Müller Imre néven jelentette be magát. A budapesti tör­vényszék, amely előtt 67 kiskőrösi egyén ellen adtak be vádindítványt, Csordás István néven természetesen hiába kereste őt és minthogy akkor kisiklott a hatóság kezei közül, ügyét nem is tárgyalták. Budapestről jött le Szekszárdra, ahol Flach Imrét választotta ki magának munkatársul és őt bízta meg a sejtszervezést megindító fiatal emberek kiválasztásával. Flach volt a szekszárdi sejtek lelke, mozgatója, és ő hozta le Budapestről a március hó 21-én éjjel elszórt kommunista nyomtatványokat is. A kom­munista szervezkedés óvatosságára és titkosságára jellemző eset a kö­vetkezőképpen történt. Flach Imre parancsot kapott, hogy március 15-én utazzék fel Bu­dapestre és délután 2 órakor az Országos Társadalombiztosító Intézet Fiumei úti palotája előtt sétáljon. A szájában meg nem gyújtott cigaret­tának kellett lennie és várnia kellett, hogy őt egy ember megszólítsa. Az előre tudott megszólítás ez volt: — Akar kérem tüzet? Erre a titkos megállapodás értelmében így kellett válaszolnia: — Nem kérem, hanem dohányt akarok. A megfelelő válasz után az idegen felfedte magát és azt az utasí­tást adta Flachnak, hogy menjen el a Hermina út egyik villamos megálló­jához és ott várjon hosszasabban. Ott meg fogja őt szólítani egy férfi, aki megkérdi tőle, hogy melyik villamos visz Rákospalotára? Ennek az embernek ezt kell válaszolnia: • — Ne menjen villamoson, hanem menjen kerékpáron, mert úgy olcsóbb lesz. A válasz megfelelő lévén, az illető átadta a röpcédulákat Flach­nak, aki azokat múlt hó i~9-én lehozta Szekszárdra és elszóratta a polgár­házak udvaraiba Prantner József, Szakály Béla, Marton József, Szakály Gyula és Lengyel Zoltán nevű munkatársaival, akik valamennyien a sej­tek tagjai voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom