Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

sára emelkedett, anélkül, hogy a tamási főbíró konkrét felhívással élt volna az ottani őrsökkel szemben, igaz, hogy a dombóvári járásban a VII. havi emelkedés júniusinak nem háromszorosa, hanem négy és félszerese. Míg azonban e hóban mind két járásnál az emelkedést közbiztonsági szempontból e hónap legkritikusabb volta igazolja, minden esztendőben azért e hónapban van a legtöbb feljelentés, ettől eltekintve a dombóvári járásnál még az is lényeges indok volt, hogy közvetlen a választások után, a dombóvári járás lakóinak nagy többségét kitevő ellenzéki polgárok győzelmük tudatában, ösztönösen, vagy lelkiismeretlen szításra oly agresszív önkényességgel jártak el a betakarodás és cséplés körül, hogy magam is vett értesüléseim alapján, a törvény tiszteletben tartása érdekében, erélyes beavatkozást rendeltem el az érdekelt őrsöknek, s csak megnyugvással vehettem tudomásul a Főbíró úr e tárgyban indokoltan kiadott felhívását. Természetes, hogy ily körülmények hatása alatt a feljelentések száma is felszökött. — A feljelentettek személye soha politikai pártállása szerint választatott meg, mint ahogy állítják, mert ezt döntően cáfolja az, hogy sok kormánypárti is fel jelentetett. Mivel azonban a feljelentésben írt községek zöme ellenzéki volt, természetesen, hogy a feljelentettek többsége is ellenzéki lakosokból került ki, s a látszat könnyen kimondható, hogy a csendőrök „csak őrgróf Pallavicinira szavazó embereknél találtak kifogásolni valót. A törvények szigorú betartatása a csendőrség nehéz és háládatlan feladatai közé tartozik, s azt a csendőrőrsök öntevékenyen végzik, s ki merné bűnnek nevezni azt, ha különösen olyankor, amikor a lakosság megmakacsolja magát, a közegek kellő erélyt tanúsítanak és kötelességük szerint rendet teremtenek. Csak rosszakarat mellett lehet azt állítani, hogy a csendőrség akár törvényes felhívásra, akár öntevékenyen részrehajló módon intézi az állampolgárok sorsát, hogy kortes célokra felhasználható és ezt felügyeleti területemre vonatkoztatva annál is inkább visszautasítom, mert őrgróf Pallavicini György önagyméltúsága is elismerőleg nyilatkozott nem egyszer a csendőrség pártatlan magatartása iránt nekem, _ s magam is szigorú megtorlással éltem volna, ha alárendelteim részéről nem a pártatlanul becsületes utasításszerű munkateljesítményt láttam volna érvényesülni. Hová jutnánk, ha a törvény őreinek munkája csak ijesztés, vagy pártoskodó eszközzé züllesztetne és a feljelentéseket a mindenkori néphangulat, vagy egyéni nézet, vagy gazdasági viszonyok szerint kellene megtenni, vagy meg nem tenni, vagy a csendőri feljelentéseket a hatóság aszerint intézhetné el, ahelyett, hogy a törvény szavának érvényt szerezne és tekintet nélkül járna el mindenkivel szemben, önmagában demoralizáló, ha az indokolt feljelentéseket törvényes alap nélkül megtorló következmények nem követik és így a csendőrség nehéz munkája nevetségessé tétetnék. Ha a hatóság a csendőrséget a nép nyugtalanítására használta fel, vagy ezt csak meg is kísérelte volna, ha burkoltan is, a szárnyparancsnokság ellenőrző jogánál fogva az ily törekvéseket csírájában megakadályozta volna figyelmeztetés nélkül. Erre azonban soha egy esetben se volt szükség, s határozottan állítom, hogy úgy ennek, mint az ellenzéki választók állítólagos üldözésének semmi alapja nincsen, s ennek állítása, vagy megfontolatlan, a látszaton alapuló elgondolás, vagy rosszakarat. Augusztusban általam lefolytatott és e tárggyal is kapcsolatos közig, kivizsgálás során éppen a felsorolt községekben tapasztaltam a rosszakaratot, s erről jelentésemben felsőbb helyre jelentettem is, miről Főszolgabíró urat annak idején tájékoztattam. Végül megjegyzem, hogy kiadott parancsaim szerint még folyó év eleje óta a csendőrőrsök járőrei a népet oktató, nevelő módon jóindulatúlag befolyásolják minden adandó kihágás esetében, s kihágás lehető megszüntetésével csak akkor élnek feljelentéssel, ha az illető kihágó legalább egyszer már előzőleg figyelmeztetve volt, s annak dacára ugyanazon kihágást mégis elköveti. Ezen intézkedésemet is azért tettem, Főszolgabíró úrral egyetértésben, hogy a rossz gazdasági viszonyok miatt felzaklatott néphangulat ne izgattassék azzal, hogy feljelentés folytán a hatóság megbüntesse, mikor szép szóval eredményesebb, jobb közbiztonsági állapotokat lehet teremteni a nép megfelelő nevelésével, mint büntetésekkel, s ez által a csendőrséggel szemben tisztelet, azon át pedig a hatóság tisztelete is jobban elmélyíthető. Ha ezen intézkedésem szigorúan nem lett volna betartva a gazdasági évadban is, úgy a feljelentések száma legalább 3 annyi volna. Ez elég cáfolat arra nézve is, hogy csendőrséget ne vezérelné józan, alkalmazkodó, céltudatos, sőt humánus gondolkodás, mely végeredményében azt a célt szolgálja, hogy csonka haza e kis darabkáján is a nép törvénytiszteletre nevelve és szorítva, megelégedett legyen. A Főszolgabíró úr részéről mindig örömmel tapasztaltam a türelmes jóindulatot a néppel szemben, megbeszéléseinken és intézkedéseiben, ami >a köz részéről elismerésre lenne méltó s egyben garancia is lehet a jövőre a nép nevében feljelentést tett papságnak is, amely nézetem szerint közbiztonsági és állami érdeket inkább szolgálna, ha hivatásszerűen a hívők feszült lelkiállapotának megnyugtatásán fáradozna a vétkesek védelmezése helyett és ahelyett, hogy megtámadója lenne elfogultan oly szerveknek, melyek az állampolgárok védelmezői, az államhatalom őrei és a konszolidáció megteremtői. szárnyparancsnok FORRÁS: TML. Alispáni iratok 1274/1931. (tisztázat). A DOMBÓVÁRI ESPERESI KERÜLET ESPERESÉNEK 1932. JANUAR 18-ÄN KELT LEVELE AZ ALISPÁNHOZ A HATÓSÁG ÉS A KERÜLET PLÉBÁNOSAI KÖZÖTTI ELLENTÉT MEGOLDÁSÁRÓL Méltóságos Alispán Ür! A dombóvári egyházkerület papsága s a dombóvári főszolgabírói hivatal közt felmerült ellentét s annak fejleményei ügyében a következőkben bátorkodom Méltóságodat értesíteni. Midőn az őszi Korona alkalmával a kerületi plébánosok közül többen szóvá tették a szolgabírói hivatal által a kerületben elrendelt szokatlan, s közvetlenül a választások után foganatosított bírságolásokat, a főszolgabírói hivatalba való tömeges beidézéseket, s ezt jegyzőkönyvi kivonat alakjában Méltóságodnak is tudomásul hozták, ezzel nem az volt a céljuk, hogy az ügyből kifolyólag a főszolgabírói hivatal ellen esetleg vizsgálat rendeltessék el, hanem a nehéz gazdasági viszonyok miatt a nép között amúgy is észlelt nyomasztó, s a bírságolások következtében már-már elkeseredéssé fajult hangulatot akarta a kerületi papság az esetleges további — általános vélemény szerint talán politikai okokból is származó — bírságolások csökkentésével, vagy megszüntetésével mérsékelni. Mikor Méltóságodat, illetve a vármegyei főjegyző úr a kerületi