Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

lása, amikor Gömbös Gyula hívó szózatára testet öltött a nemzeti egység szervezeti megvalósítása ..." — méltatta az eseményeket a Tolnamegyei Üjság. Valamennyi gyűlésen a nemzet fennmaradása érdekében az összefogás szükségességét hangsúlyozták. Hirdették a Nagy-Magyarország megteremtését, a Gombosi 95 pont megvalósítását, az osztályellentétek megszüntetését és a társadalmi béke megteremtését. „Gömbös Gyula munkaterve egy új Magyarország alapjait rakja le, nem egy régi, fáradt párt segítségével, hanem a dolgozni vágyó magyar milliók támogatása mellett, mely nagy nekilendülésben helyet kap és talál mindenki, aki tud és akar a nemzetért, a nemzetben önmaga javáért dolgozni" — olvasható a Tolnamegyei Újságban, mintegy visszhangként a gyűléseken elhangzottakról. A párt budapesti zászlóbontására 1933. november 12-én került sor. A központi rendezvényre a megye szinte teljes vezérkara felutazott a fővárosba. Jelen volt az ünnepélyes ceremónián a megye főispánja, a megyei tisztviselői kar, a választókerületek és a községek képviselői is. AZ AGRÁRKÉRDÉS A 30-AS ÉVEK ELSŐ FELÉBEN A húszas években meghirdetett és végrehajtott Nagyatádi-féle földreform igazi lényegét a gazdasági válság évei fedték fel. A parasztság reményei a gazdasági felemelkedésre végleg szertefoszlottak. A magas megváltási ár, a felszerelés nélküli gazdálkodás, az igauzsora még kiszolgáltatottabbá tették őket a tökének, mint az a korábbi években volt. Ezeket a főbb megállapításokat tette a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület, amely január 24-én kapta meg a Köztelek c. lap szerkesztőségének 11 pontos érdeklődő köriratát. Közölte a szerkesztőség, hogy szeretne jobban megismerkedni az 1920 évi XXXVI. t. c. földreformtörvény gazdasági és társadalmi hatásával. Már egy évtized telt el a földreformtörvény megjelenésétől, időközben befejeződött a parcellázás, a birtokbahelyezettek sorsának alakulását tehát már mérni lehetett. Sürgős választ kért a szerkesztőség. Tolna megyében nem késlekedtek a válasszal, azt 1930. február 19-én gépelték és még aznap postázták is. A válasz meglehetősen őszinte volt. Megállapította, hogy a juttatottaknak nincs megfelelő tőkéjük, emiatt igaerejük sincs, s „így rá vannak utalva a módosabb gazdákra, akik emezek szorultságával gyakran visszaélnek. Ennek következében a nyújtott segítség sokszor túl van fizetve". A juttatottak a gazdasági helyzetük miatt — hiába volt bennük erős a tulajdonosi érzés — kénytelenek voltak megválni a földtől. A föld egy része „többször is gazdát cserélt — állapítja meg a jelentés —, mert az eredeti birtokosok sem kellőleg megművelni, sem fizetni nem tudtak. Ezeket a földeket részben a jobb körülmények között lévő és szorgalmasabb, szívósabb földhözjuttatottak, részben kisgazdák szerezték meg" — összegezte tapasztalatát a megyei gazdasági egyesület. A Nagyatádi-féle földreform nyilvánosan meghirdetett célja az volt, hogy igazságosabb birtokviszonyok megteremtésével hozzásegítsék a szegényparasztságot a boldoguláshoz. „A helyzetük nem javult — válaszolta az egyesület titkára az egyik kérdésre — sőt, a rossz termék-