Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A NAGYSZÉKELY! FŐJEGYZŐ JELENTÉSE A TAMÁSI FŐSZOLGABÍRÓHOZ A NÉMET LAKOSSÁG SZERVEZKEDÉSÉRŐL ÉS AZ ANNAK MEGAKADÁLYOZÁSÁRA TETT INTÉZKEDÉSEKRŐL Szegény magyar hazánk megcsonkítása után a kormány legelső kötelességének tartotta az ország gazdasági talpraállítását, egyben pedig a politikai consolidáció mesgyéjére lépni. Politikai téren egyik legsürgősebb teendőinek ismerete a nemzetiségi kérdés megoldását. Ezen kérdés megoldása körül született meg a magyar királyi kormánynak a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló 4044/1919. M. E. számú rendelete, melyet annak idején az összes nem magyarajkú községeknek megküldték. Ezen rendelet áttanulmányozása után néhány nappal összehívtam Nagyszékely község képviselőtestületét az említett rendelet értelmében leendő állásfoglalás czéljából. Indítványomra a községi képviselőtestület 15'rkgy. 1919 számú határozatában egyhangúlag és lelkesedéssel kimondotta, hogy a hivatalos nyelve továbbra is a magyar marad. Ilyen értelemben határozott néhány nappal később a nagyszékelyi ref. presbitérium is, amely az iskolában a magyar tanítás mellett döntött. Ismertem a rendelet intencióját, s éppen azért magyar érzésem annak szelleme ellen lázadott. Daczára Bleyerék féktelen izgatásának, 1920. február hó 8-án a községi képviselőtestület ugyancsak indítványomra 2/rkgy. számú határozatában kimondotta a községi magyar nyelvű óvoda megszervezését. Községünk az értelmiség és vezetőség tanácsát és tanítását mindenkor örömmel fogadta, s ennek köszönhető a gyönyörű eredmény, hogy ma már alig van községemben ember, aki magyarul ne tudna, de olyan már egy sincsen, aki az irodába jövet, vagy az utczán németül köszönne. A múlt évben elnökletem alatt megalakult a nagyszékelyi iskolánkívüli népművelési bizottság, amely hetenként kétszer tart még most is, de természetesen magyar nyelven előadást. Ezen előadásoknak is meg van a kívánt eredménye. Az előadások tárgya gazdasági, közigazgatási és történelmi. Ez utóbbi tárgy ismertetése különösen érdekli a hallgatóságot, mert megismerni annak a magyarságnak történelmét, amelynek évszázadokon át csak a szenvedés jutott osztályrészül, s amely vérrel áztatott földjén hazát adott sok idegen népnek. Tisztviselőtársaimmal együtt, daczára rendkívüli hivatali elfoglaltságunknak, fáradtságot nem ismerve oktatjuk, tanítjuk és neveljük hazafias szellemben a népet. Mindezt a gyönyörű eredményt, a magyar nemzeti állameszme megalapozását és diadalra juttatását célzó fáradozásunknak azonban ismét gáncsot akar vetni a Bleyer féle konkolyhintő és mételyező szellem. Folyó hó 2-án az „Ungarnländischer Deutscher Volksbindungvercin" vezetősége arról értesített, hogy márczius 12-én Farkas János (magyar nevének leple alatt izgat) nevű titkára a községben előadást fog tartani, s tagokat fog gyűjteni. Megkért nevezett vezetőség, hogy a helybeli