Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

utak kiépítése nélkül a völgységi járás 18 községében az élet úgyszólván megáll, s a lakosság el van zárva a világtól, mert a közlekedés úgyszólván lehetetlen. Több esetben megtörtént, hogy az elindult kocsi nem tudott rendeltetési helyére jutni, mert az agyagos, sáros talajban megfeneklett, s a rendkívül nehéz utakat csak kivételes képességű lovakkal lehetett megtenni. A köves úttal nem bíró községek megközelítése, ha sikerül is, oly nagy időbe kerül, hogy az egész napot úgyszólván a kocsizás veszi igénybe, s a munkára kellő idő nem jut, mert vissza kell fordulni, nehogy az ember a sötétség beálltával benn ragadjon a sárban. Lengyel, Mucsfa, Kisvejke és Závod megközelítése oda és vissza 8 órát vesz igénybe! Egyízben Tevel községbe reggel 7 órakor indulva i

/

2 11 órakor érkeztem oda, s az első kocsinyomot: a községbe az én kocsim vágta, s egy ilyen nagy községbe előttem nem, nem ment be senki, s onnan sem jött ki egy kocsi sem. Cikó—Szálka—Grábóc már közelebb vannak, de 2 */

2 óra alatt lehet csak odaérni, ha valami baj nem történik. Ez a végtelenül szomorú helyzet nemcsak a közigazgatást érinti hátrányosan, hanem kimondhatatlan mértékben sújtja a lakosságot, amely be van zárva a sártengerbe és nem képes közlekedni, s az amúgy is nehéz gazdasági helyzet és értékesítési viszonyok között gazdasági tevékenységet folytatni, állatot és terményt piacra vinni. Ha ezen tarthatatlan helyzeten változtatni akarunk, úgy mellőzhetetlenül szükséges a köves utak kiépítése, amely a munkanélküliség nehéz problémáját is megoldásra segítené. Az utak rossz állapotát meg felülmúlja a községi belterületek járhatatlansága, amelyek kiépítése iránt erős propagandát indítottam, azonban eredményt csak egyes, viszonylag vagyonosabb községeknél tudtam elérni, mert a pénz és hitelhiány a nagyobb építkezésnek útját állja. Tudom, hogy az Alispán Űrnak szándékában áll ezen szomorú helyzeten segíteni, mért is a magam részéről, mint a járás közönségének egyetemes óhaját hozom eléje ismételten ezen kérdést, kérve, hogy a kormányzat figyelmét arra szíveskedjék felhívni, s hosszúlejáratú hitel útján reá bírni, hogy ezen kulturálatlan és teljes elszegényedést maga után vonó állapoton segítsen. A völgységi járásban mindég és állandóan ez a legfigyelemreméltóbb jelenség, mely a közigazgatás terén észlelhető. Ismételten fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a „Sontagsblatt" állandó nemzetiségi irányú és veszedelmes működése tárgyában már sokszor tett előterjesztéseink a kormányzatnál meghallgatásra nem találnak, s a magyar állam és a magyar nyelv jogait sértő német nemzetiségű fejlődés elleni küzdelemben támaszt és segítséget nem kapunk. A német népművelődési egyesület emberei és vezetői titokban meg-megjelennek a községekben és gyűlések tartása nélkül felkeresik bizalmi embereiket, s elhintik a nemzetiségi érzés veszedelmes csíráit, minden valószínűség;' szerint azon célzattal, hogy azt a legközelebbi képviselőválasztás alkalmával politikailag kihasználják. A községről községre foly-