Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A BONYHÁDI FŐSZOLGABÍRÓ A FŐISPÁNHOZ KÜLDÖTT JELENTÉSÉBEN ÉRDEMEI ELLENÉRE SEM JAVASÓLJA KITÜNTETNI KIRTZ ISTVÁN TEVELI TANÍTÓT, MERT AZT A NEMZETISÉGI KORMÁNYBIZTOSSÁG KEZDEMÉNYEZTE Bizalmas! Főispán úr! Fenti számú felhívására tisztelettel jelentem, hogy Kirtz István teveli róm. kath. tanító valóban olyan érdemes egyén, mint azt a kormánybiztosi előterjesztés feltünteti. Hazafias irányú munkássága s részletezett tevékenysége közismert, egyénisége mindenki előtt tisztelt, megbecsült és népszerű. Ha ezek alapján arról volna szó, hogy a m. kir. kormány egy kiváló tanítót legfelsőbb kitüntetésben óhajt részesíteni, úgy nála érdemesebb egyént valóban nehéz volna erre találni. Ha azonban a kísérő momentumokat tekintem, s azokat összefüggésbe hozom a concret javaslattal, értem ez alatt azon tendenciát, hogy a járás német ajkú lakosságának életébe, annak nemzetiségi vonatkozásában való fejlesztésében, nyelvben, érzésben, gondolatban és cselekvésben a magyarságtól való elkülönítésére irányuló tények, és agitatórius tevékenység mind erősebben éreztetik hatásukat, s a természetes nemzetiségi hajlamok mind inkább több tagot nyernek, nemcsak a Bleyer féle. lényegében rendkívül veszedelmes és hamis nemzeti elveken alapuló irányzat állandó izgató hatása, hanem a nemzetiségi kormánybiztosság bármily ügybe való egyszerű beavatkozása által, akkor ezen előterjesztést olyannak, mellyel szemben aggályaimat nyíltan ki ne fejezzem, nem tekinthetem. Elvi szempontból sem tarthatom helyesnek, hogy egy kitüntetés a nemzetiségi kormánybiztosságtól kiindulólag adassék, mert ez tudomásra jutva, annak és nem a m. kir. kormánynak prestigét növeli, s eggyel több láncszem fűzi a kitüntetettet és a népet a nemzetiségi kormánybiztossághoz, melyet már úgy is, egy mindenekfelett álló fórumnak tekint, ha még a kitüntetés is annak akaratából kifolyólag lesz megadva. A precedens előttem, aki a gyakorlati életben látom a nemzetiségi kérdésnek a járásban mindinkább erősödő nyilvánulásait, olyannak, amely a nemzetiségi kormánybiztos tekintélyét nemcsak az itteni hatóság, hanem a kormány fölé is emeli. Mindig igyekszem arra, hogy a nemzetiségi kormánybiztos beavatkozását a járás életébe. elkerüljem, megelőzzem, vagy elhárítsam, mert határozottan tudom, hogy minden eredmény, a mi térvesztésünk. Közelfekvő az is, hogy a kormánybiztos itt concret politikai aspiratiókat táplál, amit szintén veszedelmesnek tartok, ha nemzetiségi egyén részéről jön. Nem javasolhatom tehát ezidőszerint a kitüntetés megadását a fenti szempontokból, de másrészről kétségtelen az is, hogy az előterjesztett működése az elismerést mindenkor megkapta, s a folyó évi pápai kitüntetés azt annyira megkoszorúzta, hogy annak halmozása, talán erőltetettnek tűnne fel, s politikai érdekű nem volna.