Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

KARL GUSZTÁV CIPÖGYÁROS PANASZA A MUNKÁSOK SZTRÁJKJA MIATT Jegyzőkönyv Felvétetett Bonyhádon, 1924. február hó 4. napján a völgységi járás főszolgabíró irodájában. Kari Gusztáv, aki Bonyhád községben a Pétermann féle cipőgyárnak társtulajdonosa élőszóval bejelenti, hogy ma reggelre a cipőgyár százon felüli munkásai közül, anélkül, hogy őket erről előzőleg értesítették volna, a gyárban a rendes munkaidőre senki sem jelent meg és strikebe léptek munkabér követelésük miatt. Múlt hét csütörtökén, hivatkozással a budapesti cipőmunkások bérmozgalmára, léptek föl bérkövetelésükkel és annélkül, hogy határozott %-ban meghatározták volna, hogy mit kérnek, azt kívánták, hogy a gyár csütörtöktől kezdődőleg adja meg a Budapesten megállapítandó béremelést. A gyár erre azt válaszolta, hogy nem tudván mi lesz a budapesti bérmozgalom eredménye, a múlt hét csütörtökétől vasárnapig 10,3 hétfőtől (mai nap) kezdve újabb 10°/o béremelést önként megad, s ezenkívül a Budapesten a mozgalom eredményeként kialakult teljes bért fogja megadni. Miért is tudomásukra hozta, hogy ez alapon a streikra ok nincsen. A munkások ezt nem fogadták el, azonban a múlt héten dolgoztak a felemelt bér mellett, a mai napon azonban minden szó nélkül a munkától távol maradtak. A munkások közül a tárgyalásban Száki Sándor, Gráf József, Kovács József és Bárányi Sándor vettek részt. FORRÁS: Bonyhádi járási főszolgabírói iratok 691/1924. A BONYHÁDI CIPŐGYÁR MUNKÁSAINAK FEBRUAR 5-ÉN KELT LEVELE A BONYHÁDI FŐSZOLGABÍRÓHOZ, SZTRÁJKJUK ES BÉRKÖVETELÉSÜK ÜGYÉBEN Tekintettel arra, hogy a munkáltató uraink a munkabeszüntetés alkalmából benyújtották már a velünk szemben tett ajánlataikat, mi is kívánatosnak tartjuk esetleges egyeztető tárgyalásra vonatkozólag követelésünket írásbelileg a tekintetes úr elé terjeszteni. T. i. ez év január 2.-ik hetében kaptuk az utolsó béremelést, azaz 10%-ot. Hogy azóta mennyi vei emelkedett minden az életfenntartáshoz szükséges czikk, azt nézetünk szerint nem kell külön feltüntetni, minden esetre többel mint amennyit mi bátorok voltunk kérni, vagyis 50 százalékot. Ha ezt meg is kapnánk, ami átlagosan megfelelne 120—170 ezer koronás hetikeresetnek, még mindig nagyon vissza volnánk a napról napra növekvő drágasághoz képest. A munkáltató uraink fenti kérésünk ellenében ajánlottak 20 százalék béremelést. Tekintettel arra, hogy már akkor, jan. 30t-án, amikor első ízben kértük a fent említett béremelést nagyon szerény volt a kérésünk, és hogy azóta is már nagy mértékben emelkedett mindennek az ára, kénytelenek vagyunk a követelésünket minden körülmények között fenntartani. Sőt, kénytelenek leszünk, ha tovább tartana a munkaszünet követelésünket a növekvő drágaság szerint fokozatosan emelni. Mivelhogy eddig nem volt alkalmunk a munkáltató urainkkal behatóan tárgyalni, itt feltüntetjük jogos kérésünket következőképpen: 1. A mostani fizetésünkre 50% béremelést; 2. Ameddig a munkaszünet tart, az l. pontban említett 50%-hoz a hetenkénti drágulási százalékai hozzácsatolását. 3. Ha megindul a munka, hetenkénti bérmegállapodás; 4. Mindezen kívül 2% béremelést addig, amíg a Gáal, Dalnoki-Kovács és Pester Lloyd szerinti létminimumot el nem értük. Végül még bátorkodunk megjegyezni, hogy kívánatosnak tartjuk, hogy minket a budapestiektől teljesen függetlenül kezeltessenek.