Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

Ha mi nem maradunk a fokozatos fejlődés elvén, akkor oly katasztrófák következhetnek be, melyeknek megrázó hatását és pusztítását belátnunk aligha lehet. Ez ugrás volna a bizonytalanba, mely megbosszulja magát! Nálunk sokan hivatkoznak arra, hogy nézzünk szét az úgynevezett művelt nyugaton! De hát uraim! Mikor ezt a szót a választójog kiszélesbítése miatt kimondjuk, gondolnak-e azok, akik az absolut demokratizmus alapján állanak arra, hogy pillanatnyi összehasonlítást tegyenek a kultúra, a műveltség azon foka között, amelyen mi állunk és melyen a nyugat áll! Gondolnak-e arra, hogy míg ott a lelkeket egy feltétlen nemzeti érzés uralja, addig nálunk a szent érzéstől messze támolyog a tömeg? A tömegben nagy erő rejlik, azt okosan felhasználva egy jobb, egy boldogabb jövő alapjait vethetjük meg, de viszont vezetni nincs hivatva, mert nyers erő; okosan és bölcsen vezetve erejével csodásan építeni tud, de viszont magára hagyva a legborzasztóbb pusztulás az, amit magával hoz. Minden embernek, ki hazáját szereti, el kell ismernie azt, hogy csak kellő tudás, kellő tapasztalat az, amely alapján valaki vezetni tud! Hiába itt minden demokratikus jelszó, hiába itt minden demagógia; ha vak vezet világtalant, mindkettő elbukik! Be kell látnia mindenkinek azt, hogy csak az tud vezetni, kiben tudás és tapasztalat van! Ezt a tudást és tapasztalatot pedig csak kettőből: könyvből és életből lehet tanulni! Ha mi egy szélsőséges választójogot fogadnánk el, akkor csak a demagógiának nyitnánk bő teret, mert a mai elkeseredett, elégedetlen tömegre annak lesz befolyása, ki bennük az elégedetlenség tüzét még jobban szítja; ezek lesznek akkor a tömeg vezére! Akkor az értékes, bölcs és tapasztalt emberek, kiknek lelkiismeretük is van, el fognak újból bukni és a nemzet sorsának vezetése oly kezekbe kerül, kiknek vezetésétől Isten mentse a sír szélén álló hazánkat. Itt áll előttünk a közelmúlt, a legutolsó választások szomorú eredménye. Hány helyütt bukott el az értékesebb elem! így igazán meg sem döbbenthet bennünket az az eredménytelenség, amely a nemzetgyűlés két évi munkáját kísérte. Személyes torzsalkodások, éretlen és bolseviki hangú interpellációk, megalkuvás és meghunyászkodás, ebben állott a nagy munka, amit produkáltak, lej aratva egy ország tekintélyét a külföld előtt. Nem kell megmaradnunk a Wekerle-féle választójog alapján, annak szűkebb korlátait bölcs mérséklettel tágítani lehet, de a legnagyobb őrület lenne ma, tisztán demokratikus hóbortból egy szélsőséges, à là Friedrich-választó jog, mert ez a végkatasztrófába döntené az országot és vagy egy falusi kupaktanácsot, vagy szovjetházat eredményezne. Hívei vagyunk a nyílt szavazásnak. A magyar ember jelleme nyílt! Ha van valakinek meggyőződése, azt fejezze ki nyíltan. Az csak rémlátás, hogy hivatalos hatalmaknak akkor döntő befolyása lesz a választások eredményére! Mikor egy faluban 40—80 ember szavazott, talán gerincteleneket lehetett befolyásolni, de ma, midőn százszámra érvényesítik szavazatukat a választók, midőn sok ezrek akaratától függ egy-egy kerület sorsa, csak bárgyúság tételezheti fel azt, hogy döntő befolyása lehet egy-egy hatóságnak. Legyen tehát a választójog fokozatosan demokratikus, legyen nyílt.