Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

nem őrizhető propaganda során igyekeznek a szervező mozgalmat előbbre vinni. Ezen látogatásaiknál állandó kísérőjük Miklós István ozorai lakos ..." Káplár Sándor csendőrnyomozó helyesen állapította meg, hogy a szervezkedés a szociáldemokrata párt segítségével történt, s ezért az kezdettől fogva politikai jellegű volt. Ozoráról rendszeresen közöltek cikkeket az országos lapokban is. Egy ilyenről megemlékezik a nyomozó is. »Majus hó 25-én megjelent a „Világ" című destruktív sajtótermék aznapi számában egy ,,150 család a lövészárokban Ozorán" című cikk, amely a tényleges hegyoldalba vágott lakásokban lakó ozorai nincstelenek sorsával foglalkozott, természetesen tendenciózus aláfestéssel.« A nyomozó Tamásiban is járt. Itt is a hegy volt a baloldali mozgalom egyik központja. A nyomozó a tapasztalatait így összegezte: „Tolnatamási községhez tartozó szőlőhegyekben, hol kb. 800 lakos lakik, Bödör István, Szedeli Ferenc, Szűcs István, Ihang István, Pápai János és Komáromi Mihály szőlőhegyi lakos napszámosok a Földmunkások Országos Szövetsége érdekében soc. dem. alapon állandó agitációt fejtenek ki. Folyó évi április hó 19-én Bödör István és Szedeli Ferenc megalakították a Földmunkások Országos Szövetségének tolnatamási csoportját, 150 szőlőhegyi nincstelen napszámossal". Az alispán utasítást adott a tamási járási főszolgabírónak, hogy „fokozott módon figyelemmel kísérje az ottani szocialista szervezkedéseket" és rendszeresen küldendő jelentést kért tőie. A szociáldemokrata irányítással kezdődő tamási—ozorai szervezkedés a 30-as évek közepére az ellenforradalmi rendszer időszakának egyik legjelentősebb megyei illegális kommunista szervezkedéssé fejlődött. A NYOMOR A hárommillió koldus országában minden esztendőben meghirdettek bizonyos nyomorenyhítő akciót. 1922-ben például a kormányzó nevével fémjelzett akció bontakozott ki. A megyei lap október 28-án számadatokkal illusztrált cikkecskét közöl arról, hogy hány családfőnek nem jutott munka a mezőgazdaságban, s melyik községben kezdeményeztek ínségakciós közmunkát. Az összeírások adatai szerint mintegy 1800 volt azoknak a családfőknek a száma, akik mint mezőgazdasági napszámosok aratási munkát nem kaptak, és emiatt gabona nélkül maradtak. Közülük 1590 családfő és 2780 személy vállalkozott az ínségmunkára. Ezeknek az egyéneknek a lisztszükséglete körülbelül 25 vagon gabona volt. De a megyének a fentieken kívül még 4100 olyan ínsége is volt, akik a társadalom segélyére szorultak. A megye minden térségében folyt gyűjtés az ínségesek részére. Dunaföldvár képviselőtestülete 7 vagon, a paksiak 5 vagon gabonát, Szekszárd pedig 1 200 000 koronát szavazott meg az ínségakció javára.