Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

letárhatalmat képzeltek el, amely úgymond „humánus", és minden körülmények között tartózkodik az erőszak alkalmazásától. Az április 25-ei túszszedést követő napon Ketskés Győző intézőbizottsági tag ingerült hangú levelet intézett Soós Sándor elnökhöz, és ebben bejelentette lemondását. . . . . a proletárság belém helyezett bizalmának tartozom annyival, hogy mivel a nélkülem és megkérdezésem nélkül tett intézkedésekkel magam nem azonosíthatom, és azokért megbízható proletártestvéreim előtt a felelősséget nem vállalhatom, az intézőbizottságban eddig viselt tagsági tisztemről ezennel lemondok." Úgy voit ismert korábban, hogy április 26-án csupán Ketskés Győző mondott le intézőbizottsági tagságáról. A nyolcvanas években előkerült a megyei intézőbizottság 1919. május 2-ai ülésének jegyzőkönyve, amelyből kiderül, hogy az intézőbizottság 4 tagja kérte felmentését, vagy tartós szabadságoltatását. — A lemondás okát nem nehéz összefüggésbe hozni azzal a ténnyel, hogy a Magj^ar Tanácsköztársaság hadihelyzete ekkor igen rossz volt, és sokan — még a forradalmi kormányzótanácsban is — a hatalom átadását indítványozták, a kormány lemondását javasolták. Mi történt a május 2-ai megyei intézőbizottsági ülésen? Mi történt a lemondásokkal? Mivel indokolták távozási szándékukat? Cservény Lukács a sok elfoglaltságára hivatkozott, Koretzky János pedig Soós Sándor és Bertók Róbert tevékenységével volt elégedetlen, Erdei Lajos betegségét hozta fel indokul, s mint fentebb láttuk, Ketskés Győző elsősorban Soós Sándor intézkedésével nem értett egyet. Koretzky a vitában kifogásolta, hogy Bertók Róbert, a szerbek megszállásától tartva, a demarkációs vonalhoz közel eső nagybirtokokról elszállíttatta az élelmiszert Budapestre és azt központi rendelkezésre bocsátotta. Véleménye szerint Tolnában, mindenekelőtt Szekszárdon, kellett volna az élelmiszereket felhasználni, ha már az élelmiszerek evakuálása a veszélyeztetett területekről egyáltalán megtörténhetett. A túszok szedését pedig igen éles hangon ítélte el. A jegyzőkönyv ezt így örökítette meg: ..Kijelenti, hogy olyan embereket vittek el túszoknak, akikhez a gyanú árnyéka sem fér. A város 70 százaléka polgár, nem érti, miért nem a számarány (!) szerint vették a túszokat. Nézete szerint a túszkérdés úgy lett volna megoldható, hogy a túszoknak a várost nem lett volna szabad elhagyni, azonban személyes szabadsaguktól nem szabadna őket megfosztani. Kéri (...), hogy a szerencsétleneknek adjanak módot, hogy hazafiságukat bebizonyíthassák." A jegyzőkönyv jól rögzíti Koretzkynek a politikában való járatlanságát. A lakosság minden rétegéből, számarányuknak megfelelően kívánt túszokat -— ha már a túszok szedése elkerülhetetlen. A túszok szabad mozgása követelésének teljesítése pedig éppen attól a hatékonyságától fosztotta volna meg az akciót, aminek érdekében az egész történt. Ketskés Győző a bizottság ülésén megismételte a fent idézett leveléből már ismerteket. Azt azonban még hozzátette, hogy „Vegye észre az intézőbizottság, hogy a talaj megingott a lábuk alatt." Ketskés — Dick György helyeslése közepette -— követelte, hogy az elnök a pesti kiküldöttektől (értsd a forradalmi kormányzótanács, a népbiztosságok