Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

ünnepi mise, amelyet dr. Fent Ferenc szekszárdi apát plébános, pécsi püspöki helynök fényes segédlettel celebrált. A mise alatt a szekszárdi Leány Club pompás kara énekelt és zsolozsmái, a régi magyar vallásos énekek szívébe markoltak mindenkinek. Mindnyájan éreztük, hogy e nehéz órákban régi Pátronánkhoz, Magyarország Nagyasszonyához kell fordulnunk, hisz ö még sohasem feledkezett meg az ő szegény, árva Magyarországáról. A mise után Horváth Károly segédlelkész lépett a szószékre. Hatalmas beszédben ismertette a reánk szakadt csapást és a történelem tanulságait idézve vallásos önbizalomra, összetartásra és a régi magyarokhoz méltó tettekre buzdította a szomorú gyülekezetet. A REFORMÁTUS TEMPLOMBAN Németh Gyula evangélikus lelkész mondott megható alkalmi imát, kérve a Mindenhatót, hogy árassza el kegyelmével letiport hazánkat. A gyönyörű ima után Göde Lajos, a költő pap tartotta a szent beszédet. A református templomot színültig megtöltötték a protestáns egyházakhoz tartozó hívek. Soraikban ott láttuk vármegyénk előkelő képviselőit. Honfibánat diktálta mély érzéstől áthatott beszéde meg megremegtette ájtatos hallgatóságának a lelkét és midőn a városunkba menekült hontalanná vált édestestvéreinek, az erdélyi székely tisztviselők, évezredes hazájuk elvesztésén felzokogtak, férfisírástól lett hangos az egész Istenháza. És az Isten szolgája, akinek gyógyító olajat kellett volna hívei fájó lelkére önteni, maga sem bírt többé a szívével, ő is zokogva roskadt össze. A NÉPGYŰLÉS A katholikus és református templomban tartott istentiszteletek után a közönség a belvárosi templom előtti városháztérre sereglett. Amint pontban déli 12 órakor odaérkezett a népgyűlés bizottsága is, lerepültek a fejekről a kalapok és mindenki szent áhítattal énekelte nemzeti imánkat, kérve Istent, hogy áldja meg a magyart. A Himnusz után Gyürky Ferenc h. polgármester rövid beszédben vázolta a népgyűlés célját, majd felkérte dr. Örffy Imrét, hogy mondja el a polgárságot tájékoztató beszédét. Dr. örffy Imre reámutatott azokra a lehetetlen békefeltételekre, amelyeket ellenségeink nekünk diktálnak és amely feltételekkel meg akarják ölni mindannyiunk közös anyját: Magyarországot. Kimutatta kapzsi ellenségeink rágalmainak alaptalan voltát és felhívott mindenkit, ifjút és öreget egyaránt, hogy ne nyugodjék bele Magyarország feldarabolásába, hanem az antantnál is tiltakozzék ellene a magyar kormány útján. Beszéde végén a fellelkesült tömeg ünnepi esküt tett, megfogadván, hogy fegyverrel is kész ellenállni a tervezett megcsonkításnak. Dr. Örffy Imre beszédének befejezése után Gyürky Ferenc h. polgármester felolvasta a népgyűlési bizottság javaslatát, kérvén a közönséget, hogy a következő tiltakozó táviratot küldje a miniszterelnöknek: „Nagyméltóságú Huszár Károly miniszterelnök úrnak Budapest. Tolnavármegye székvárosának, Szekszárdnak lakossága értesülvén az entente legfőbb tanácsa által felállított békefeltételek katasztrofálisan