Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

munkáját lehetővé teszi. Választók és választhatók továbbá a Vörös Hadsereg katonái, valamint a Tanácsköztársaságnak azok a hasznos munkából élő munkásai és katonái, akik munkaképességüket egészen vagy részben elvesztették." A rendelet kizárja a választójogból azokat, akik nyereségszerzés céljából bérmunkásokat alkalmaznak, akik munkanélküli jövedelemből élnek, a kereskedőket, a lelkészeket és a szerzeteseket, a gondnokság alatt állókat, s azokat, akiknek politikai jogai fel vannak függesztve. A választáson való nagyarányú részvételnek számos oka volt: először volt általános és titkos választás Magyarországon. Először élhettek azzal a választójoggal a munkások és parasztok, amiért kezdettől fogva küzdött a magyarországi munkásmozgalom. Figyelembe kell venni azt is, hogy 1918—19-ben a tömegek rendkívüli aktivitást fejtettek ki a politikai életben. Joggal soroljuk fel az okok között a forradalmi kormányzótanács politikájával való azonosulást. Növelte a választók számát a leszállított korhatár is. A választásnak volt néhány sajátossága. Ezek közül is talán a legjelentősebb: a női szavazók először vehettek részt igazán nagy számban a választáson. Feltűnő, hogy milyen nagy eltérést mutatnak a statisztikák a női szavazókról. Bátaapátin a leadott 477 szavazatból 215 volt a nőké —, de Lápafőn a 39 közül csak 1, Zombán a 330-ból 68, Tevelen pedig a 213 szavazó közül mindössze 6 volt nő. Tevelen elsőnek a tanítónő adta le szavazatát a nők közül — mintegy példát mutatva a község asszonyainak, lányainak. A választásokról az Igazság című lap 1919. április 13-i száma a többi között a következőket írta: ,.A megye különböző helyeiről beérkezett jelentések szerint a választások elég nyugodtan folytak le, bár tudomásunk van arról is, hogy egyes községekben szabálytalanságok történtek, amennyiben olyanok is leszavaztak, sőt meg is választattak, akik éppen nem minősíthetők proletárnak és a cselekvő és szenvedő választójogból az alkotmánytervezetben kizárattak." A lap értesülései helyesek voltak. Több községben meg kellett ismételni a választást. A megválasztott helyi tanácsok saját soraikból választottak intézőbizottságot — direktóriumot — az ügyek vitelére, és megválasztották a küldötteket is a járási tanácsba. Az így létrejött járási tanács első ülésén ugyancsak intézőbizottságot választott és megválasztotta a küldötteket a megyei tanácsba. A megyei tanács megválasztotta a megyei intézőbizottságot — direktóriumot — és küldötteket a Tanácsok Országos Gyűlésébe: Appelshoffer Ádám tolnai, Koszorú Gyula faddi, Gróf Pál szekszárdi, Schramek Alajos bonyhádi, Müller Henrik bátaapáti és Molnár György dombóvári lakos lett a küldött. A megalakult megyei munkás-, paraszt- és katonatanács intéző bizottsága felmentette állásából Forster Zoltánt, az addigi alispánt, ugyanakkor meghagyta állásában a többi megyei tisztviselőt. Az ügyintézés folyamatos volt. Az intézőbizottságok minden szinten a hatalom operatív szervei voltak. Sok múlt rajtuk, hogy miként valósulnak meg a Tanácsköztársaság rendelkezései, miként alakulnak a tulajdonviszonyok, a közellátás, a közbiztonság. Érthető, hogy a politikai támadások célpontjai lettek. Nem volt ez másként a megyei intézőbizottság esetében