Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

után) az utóbbi időben volt direktóriumi elnök: Koleszár Mihály, a ki nagyon szépen rávallott a ;

,mi községünk megrontójára" és ez szerinte is senki más, mint Bokányi László, a ki a helyett, hogy a lakosságot egymás kölcsönös megbecsülésére oktatta volna, folyton izgatta a szegénységet a gazdagabbak ellen, a kik eddig szegényeknek jótevői és kenyéradói voltak. Kevés kivétellel így vélekednek az összes volt elvtársak Bokányi László elvtársról, a ki tanítói hivatását félreismerte és igen sok embertől „áldatni" fog mint a szegény magyar haza szintén egyik hűtlen fia. A tények logikája erre a következtetésre vezeti a józan gondolkozót és azért amit írtam, meggyőződésből írtam. Bokányi Lászlónak bűnhődnie kell, hogy egyénileg megjavuljon és legalább némileg jóvá tegye a mit az egyeseknek erkölcsi és anyagi kárt okozott. Több mondani valóm nincs, de nem is óhajtanék ezen kellemetlen tárgyra még egyszer — visszatérni és újabb vallomásokat tenni. Rudolf Mátyás plébános, isk. sz. elnök FORRÁS: TML. Közigazgatási Bizottság, 648/1919. (tisztázat). X/38 Szekszárd. 1919. november 13. A MEGYEI TANFELÜGYELŐSÉG ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSE A KÖZIGAZGATÁSI BIZOTTSÁGHOZ A TANÜGY 1918. OKTÓBER 30. —1919. NOVEMBER KÖZÖTTI HELYZETÉRŐL Az 1918. évi október hó végén kiütött forradalom a népnevelés ügyét is teljes ziláltságban találta. A járványszerűen fellépett spanyolkór és az ehhez társuló tüzelőanyaghiány a múlt télen az iskolalátogatást majdnem teljesen lehetetlenné tette. így a tankötelesek nevelés és oktatás, a tanítók legnagyobb része hivatásos foglalkozás nélkül maradt. Az ügyek kelletlen állapotába az egyre változó kormányok sem tudtak megfelelő rendet teremteni, úgy, hogy a kommünnek a f. évi március havában történt declarálása ezen a téren is olyan helyzetet talált melyet könynyen tudott a saját céljaira értékesíteni. A vall. és közokt. miniszter a forradalom első napjaiban rendelkezett a nem magyar tannyelvű iskolákban az anj^anyelv tanításának módja tárgyában is. Eszerint azokban az állami el. iskolákban, melyek növendékeinek többsége nem magyar anyanyelvű, a tanítás a tanulók többségének anyanyelvén teljesítendő, a magyar nyelv pedig kisegítő nyelvként használandó; a hol pedig magyar többségű növendékek közé nem magyar anyanyelvűek vannak beékelve, azok részére az anyanyelv használandó kisegítő nyelvül. Katonai célokra a szekszárdi közs. polg. fiú- és leányiskola s a szekszárdi óvóintézetek voltak lefoglalva. Iskolalátogatás a tanfelügyelői hivatal részéről csupán csekély mértékben történt, amit az iskolábajárás lanyhasága s a politikai viszonyok magyaráznak meg.