Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

késik segíteni és a falunkhoz tartozó Kegyes Tanítórend uradalmánál és a szomszéd Szil községben lévő gróf Hunyadi birtokon még a tavasszal földhöz juttatja kis községünk munkaszerető szegény lakóit." Ilyen levelet sok puszta, és kisközség lakossága írhatott volna. A községi elöljáróságok több jelentésben is foglalkoztak a lakosság földéhségével. Valamennyi jelentés tartalmazza, hogy az igények kielégítését a lakosság a világi és egyházi nagybirtokok egy részének felosztása révén — lehetőleg díjtalanul — kívánja elérni. A megyében több helyen erőszakos földfoglalásra került sor. A németkéri leszerelt katonák a Magyar Tudományegyetem Alap tulajdonát képező birtokot foglalták el és parcellázták maguk között. Szakcson a nemzeti tanács tömegnyomásra lefoglalt Eszterházi Miklós földjéből 450 hold erdőt és 450 hold szőlőt. Borjádon és a Szakcsi-majorban pedig az állatállományra tette rá a kezét. Gyulajon erőszakos házhelyfoglalásra került sor. Pakson március 18-án a felfegyverzett nép hajtott végre földfoglalást. A földfoglalás során fegyveres összetűzésre sehol sem került sor. A HATALOM ÁTVÉTELE, AZ ÖTÖS DIREKTÓRIUM A vidéki városok, megyeszékhelyek munkástanácsai a helyi fegyveres erőkkel együttműködve egyre több helyen szerezték meg a hatalmat. Leverték az ellenforradalmi megmozdulásokat, megkezdték a polgári pártokhoz tartozó főispánok, polgármesterek, kormánybiztosok elmozdítását és helyettük szociáldemokraták kinevezését követelték. Ha a kormány intézkedései késtek, akkor azt maguk hajtották végre, és a helyi munkástanács a saját ellenőrzése vagy vezetése alá vonta a közigazgatást, Az ilyesféle jelenségek januárban és februárban még csak szórványosan fordultak elő, márciusban azonban már általánossá váltak. Március közepére a polgári pártokhoz tartozó kormánybiztos-főispánokat már a megyék többségében elűzték és a tényleges hatalom formálisan is a munkástanácsok kezébe ment át (Szeged, Debrecen, Miskolc, Székesfehérvár, Pápa, Kiskunfélegyháza, Cegléd, Makó). Tolna megye sem maradt ki a sorból. A megoldatlan társadalmi problémák miatt 1919. március közepén különösen Szekszárdon volt feszült a hangulat. Ennek hatására a város munkástanácsa, a katonatanács, a baloldali irányítású MSZDP, valamint a szakszervezetek együttesen sztrájkra szólították fel a város dolgozóit, és kezdeményezték, hogy március 14-én gyülekezzenek a megyeháza udvarán. A zsúfolásig megtelt udvaron forró volt a hangulat. A sokaság Mayer Gyula főispán-kormánybiztos azonnali leváltását követelte. Dick György párttitkár, Ocskó László pártvezetőségi tag, Horváth Gyula a pártszervezet jegyzője, Soós Sándor, a szekszárdi munkástanács elnöke, Cséby József, a katonatanács elnöke, Engl Imre a közalkalmazottak, Végh János az építőmunkás szakszervezet elnöke, valamint Mikulás József, Bencze Ferenc dolgozó paraszt, és Heidt Dömötör asztalos, mint a gyűlés küldöttei megjelentek a főispáni hivatalban és a kormány emberét elmozdították funkciójából. A főispán-kormánybiztos tiltakozott ugyan az elmozdítása miatt, törvénytelennek minősítette a sztrájkolok akcióját, de ez nem változtatott a helyzeten.