Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

Csak arra van bizonyíték a Tolna Megyei Levéltár anyagaiban, hogy az angolok hajóval érkeztek Paksra, valamint, hogy Pakson és környékén — beleértve még Nagydorogot is — élelmiszert vásároltak fel Budapest ellátására. Azt is tudjuk, hogy az angolok paksi egységével Horthy maga is kapcsolatba kívánt lépni, érdeklődve arról, hogy mikor indul angol hajó Budapestre a paksi kikötőből. Az angol élelmezési bizottság később áttette székhelyét Paksról Szekszárdra. Amikor 1919 végén a megyét elhagyják az angolok, a szekszárdi polgármester meleg hangú levelet intézett a parancsnokhoz, amelyben szívélyes együttműködésről tett említést. Tény, hogy sem Pakson, sem Szekszárdon nem avatkoztak be a közigazgatásba, nem szóltak bele a hatósági tennivalókba, parancsot, utasítást senkinek sem adtak. Az egész ügy megítélésekor figyelembe veendő az alispánnak 1919. október 14-én kelt jelentése, amely a többi között a következőket tartalmazza : „Ugyancsak a közélelmezéssel kapcsolatban jelentem, hogy szeptember hó elején az Angol Élelmezési Bizottság tagjai érkeztek vármegyénkbe, kezdetben Paksra, maid Szekszárdra az egész vármegyére kitérj edőleg tevék át működésük székhelyét, s Budapest fővárosnak élelmezése tekintetében fejtenek ki tevékenységet." Az alispáni jelentés nem említi Dunaföldvárt. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy oda nem is érkeztek angolok. A Magyar Tanácsköztársaság megdöntését követően mintegy 10 hónapra volt szükség az új hatalom birtokosainak arra, hogy az 1918. október 3l-e előtti társadalmi és tulajdonviszonyokat visszaállítsák. Történelmünk egyik legvéresebb korszaka volt ez a restauráció. A megtorlás elképesztő méreteket öltött, s még 193ö-ben is kezdeményeztek pert Tolna megyében 1919-es tevékenység miatt. A „kormányzóválasztás", majd a képviselőválasztás nem tette demokratikusabbá ezt a korszakot. •