Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

zésnél, illetve a leszerelési parancsnak ellenszegülnek, akár egyesek, akár csoportok részéről történik az, azok a helyszínen agyonlövendők." Szegheő a hadügyminisztérium 151045. sz. rendelkezését figye­lembe véve, pályaudvarőrséget szervezett. A fegyveres erők és fegyveres testületek tagjai a bal karon nem­zeti színű szalagot viseltek, rajta a felirat, hogy milyen alakulat tagjai (pl. vármegyei csendőralakulat, vármegyei polgárőrség, pályudvarőrség stb.) és a karszalagon a parancsnokság bélyegzőnyomata volt látható. Feladatul kapta a csendőrség, hogy az erdőket fésülje át, s fogja el az újjászerveződő rendszer politikai ellenfeleit. A polgárőrséggel együtt feladatul kapta azt is, hogy a fegyvereket gyűjtse össze, s akinél ilyet talál, azonnal állítsa katonai parancsnokság elé. A Horthy Miklós parancsnoksága alatt lévő, Siófokon állomásozó fővezérség irányításával a katonaság operatív szerepet vállalt a tőkés hatalom restaurálásában, a kormányzati viszonyok alakításában. A pél­dák sokaságából csupán arra az esetre emlékeztetünk, amikor a kaposvári katonai kerületi parancsnokság táviratot küldött a megye főispán-kor­mánybiztosához, az alispánhoz és a megye katonai parancsnokához, kö­vetelve, hívják össze a társadalmi szervezeteket és küldjenek tiltakozó táviratot az entente-misszió budapesti képviseleteihez, közöljék, hogy .,szocialista minisztérium nem felel meg a magyar nép közérzetének és az illető gyűlések tiltakozzanak minden szélső szocialista irányzatú kor­mányalakulat ellen, minthogy tegnap József királyi herceg és a kor­mány Clemenceau kívánságára lemondott. Ezen sürgöny elküldése na­gyon sürgős és lehetőleg még a holnapi nap folyamán eszközlendő." Néhány nappal később, szinte szó szerint egyező táviratok men­tek a községektől augusztus végén Budapestre az angol, a francia és az olasz entente-misszióhoz, valamint a magyar miniszterelnökséghez. Bartal Aurél főispán-kormánybiztos a Siófokon állomásozó fő­vezérséghez küldte el táviratát: „ .. . Tolna és Baranya vármegyék meg nem szállott területéről naponként mind tömegesebben érkeznek hozzám a táviratok, hogy a köz­ségek lakossága, s a társadalom minden rétege tiltakozik egy szocialista kormány alakítása ellen, s csakis egy feltétlen keresztény és nemzeti ala­pon álló kormányt kíván és akar támogatni, mert csak benne látja egy szebb, s boldogabb Magyarország felépítésének biztosítékát." A politikai hatalom visszaszerzésével, a karhatalom és a köz­igazgatás újjászervezésével egyidejűleg megtörtént a Magyar Tanács­köztársaság idején szocializált üzemek, gyárak, földek, nagykereskedések, bankok visszaadása a volt tulajdonosaiknak. A 163 termelőszövetkezet­ből, állami gazdaságból ismét tőkés-feudális közép- és nagybirtok lett, a termelőszövetkezet volt tagjai ismét cselédsorba jutottak. Megszűntek a termelést ellenőrző munkástanácsok is. A munka újra a tőkét gyarapí­totta. Beszüntették tevékenységüket az ipari termelési tanácsok is. Mind az üzemekben és bányákban, mind a nagybirtokokon hatályukat veszí­tették a proletárdiktatúra idején foganatosított béremelések, és megszűn­tek azok a szociális kedvezmények, amelyeket a Tanácsköztársaság ide­jén rendszeresítettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom