Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között

munkát találhat, aki akar, valamicskét a leggyámoltalanabb ember is kereshet, így e nemes emberbaráti intézmény felesleges — a jövő télig. A népkonyha áldásos, emberbaráti intézményét körülbelül 12 évvel ezelőtt Simontsits Béláné úrnő, akkori alispánunk Simontsits Béla, később főispán, miniszteri tanácsos fenkölt lelkű neje kezdeményezte. Nemsokára bekövetkezett azonban Szekszárdról való távozása s ez veszéllyel fenyegette a népkonyha fennállhatását, de sikerült neki egy oly nemesen gondolkodó férfiút, mint Bezerédj Pált, utódjául megnyerni, ki mint védnök azóta a leglelkesebb kitartással és fáradhatatlan buzgalommal, minden lehetőt elkövet, hogy ezt az igazán áldásos intézményt fenntartsa. Évről-évre szétmegy az ő lelkes felhívása, amelynek csengő korona lesz a visszhangja. Aki pénzt nem ad, vagy nem adhat, az „természetben" rój ja le önkéntes adóját. Zsír, bab, liszt, rizskása, krumpli, sok *más egyéb csurran-cseppen innen is, onnan is. Egy pár uraság — de legfőbbkép a nemes szívű védnök megszerzi magának még azt az élvezetet is, hogy olykor-olykor egy kis húst küld a szegények bográcsába. Valóban felséges fejedelmi élvezet az a tudat, hogy a szegénység, a nyomor még húst is ehetik az — én jóvoltomból ! Az így összegyűlt eleség élvezhető étellé való megfőzését aztán az óvodát vezető testvérek teljesítik, zúgolódás nélkül, jó kedvvel. Minden szegény jegyet kap a városházán s ezek alapján, ritka önfeláldozással, már 12 év óta, a róm. kath. óvoda és gyermekmenhely érdemes alelnöke Triebler Ilma úrhölgy személyében porcziózza ki az adagokat. Ott j ár-kel fehér kötény esen, mint a nyomor hadseregének generálisa, rendet csinál, ha kell, s ő vezeti a számadást is a kiosztott adagokról. Nemesszívű fáradozását semmi sem mutatja fényesebben, minthogy az utóbbi két hónapban és pedig januárban 2672, februárban 3128 adag ételt és 680 kenyeret osztott szét, mert hetenként egyszer, szombaton kenyeret is kapnak a szegények. Kalács ez nekik, mert oly fehér, ízletes. FORRÁS: Közérdek, 1908. március 7., (Utolsó ebéd a szekszárdi népkonyhán.) VIII/63 1908. március 31. ALISPÁNI IDŐSZAKI JELENTÉS A TÖRVÉNYHATOSÁGI BIZOTTSÁGHOZ A MUNKÁSHÁZ ÉPÍTÉSI AKCIÓRÓL A gazdasági munkásházak építése ügyében tartott értekezlet tárgyalásai alapján az alábbi előterjesztést van szerencsém tenni: Az 1907. évi XLVI. t.-cz. azokon a mizériákon kíván segíteni, melyek a mezőgazdasági munkások lakásviszonyai tekintetében országszerte tapasztalhatók. Köztudomású dolog, hogy igen nagy azon tulajdonul semmit sem bíró mezőgazdasági munkás-családok száma, melyek úgy a közegészségügyi, mint a közerkölcsi tekinteteket egyaránt sértő bérlakásokra vannak utalva. Köztudomású az is, hogy e bérlakásokért munkásaink sem jövedelmükkel, sem a lakás tulajdonképpeni értékével arányban nem álló magas béreket kénytelenek fizetni.