Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között

tozik, a törvényes útról nem tért le soha és sem a felülről, sem pedig az alulról jövő terrorizmusnak nem enged, hanem hazafias és alkotmányos szellemben, szigorúan a törvény keretében jár el és teljesíti kötelességét. Ezen körülményeknek tulajdonítható, hogy nálunk a vármegyében, bármennyire csapkodtak másfelé a politikai válság folytán felkorbácsolt szenvedélyek, teljes béke uralkodott és a közrend mind a mai napig egy pillanatra sem volt megzavarva. A közönség között a nagy izgalmat az okozta, hogy a kormánybiztosban az erőszak és törvénytelenség megtestesülését látják. És a közönséget megnyugtatni nem sikerült sem az alispánnak, sem másoknak. Kedd este óta nagy csoportok tömegesen vonulnak a vasúthoz és türelmetlenül várják minden egyes vonatnak a megérkezését, hogy a kormánybiztos urat, ha megérkezik, barátságos kis tüntetéssel fogadják. Szerdán estére várták a kormánybiztost és ez alkalomból több ezer főre menő tömeg vonult ki a vasúthoz. A vonattal azonban a kormánybiztos helyett Molnár Lajos városi rendőrkapitány érkezett csupán, kit a tömeg fölismerve, abcugokkal és dobálással fogadott. Molnár Lajos rendőrkapitányt a a kormánybiztos fogadtatása ügyében Selley Sándor belügyi államtitkár táviratilag rendelte magához és a tüntetők látva, hogy a rendőrkapitány száll ki a vonatból, azt hitték, hogy a kormánybiztos is vele együtt megérkezett. A rendőrkapitány kocsira ugorva sebes hajtással menekült a tüntetők elől, kik azután a rendőrkapitány Széchenyi-utcai lakása elé vonultak és lakásának ablakait bedobták. A közönség különösnek találja, hogy a rendőrkapitány mikor látta a vasútnál történő zavargást, nem vette igénybe a megjelent nagy számú csendőröket a csend helyreállítására, hanem kocsira ülve behajtatott a városba. A rendőrkapitány ezzel szemben azt adja elő, hogy ő a Szekszárdon rendelkezésre álló csekély számú és tudatlan rendőrséggel a közrendet fenntartani egyáltalán és főleg ilyen nagy mérvű zavargás esetén képtelen. A tömeg egy része a vasúttól a Bezerédj-utcába a Kossuth-nóta éneklése mellett Boda Vilmos lakása elé vonult. Boda megköszönve az ovációt, néhány szóval az országgyűlés erőszakos föloszlatására utalt és arra kérte a megjelenteket, hogy az alkotmány védelmében mindnyájan egyetértve összetartsanak. A tüntetők azután énekelve a megyeház elé vonultak. Dőry Pál alispán a tömeghez intézett beszédben nyugalomra és higgadtságra intette a megjelenteket. Kijelentette, hogy a tisztikar, mely a törvényes útról soha le sem tért, nyugodtan tekint a kormánybiztos érkezése elé. Simontsits Elemér főjegyző szintén nyugalomra intette a megjelenteket, kijelentvén, hogy a tisztikar tudni fogja, mi a kötelessége az abszolutizmussal szemben. Minthogy a fölvonulás után a tömeg egy része az utcán csoportosulva zajongott, a csendőrök rohamot intéztek a zavargók ellen, kik erre szétoszlottak. Több házon tintával rajzolt plakát jelent meg lázító szövegű felhívással és a kormánybiztosnak kötélen lógó alakjával. A hatóság a falragaszokat — igen helyesen — eltávolíttatta. Szekszárd összes vendéglősei, kiknél lakást akartak a kormánybiztos részére lefoglalni — a lakás és élelem adását egyértelműleg megtagadták úgy, hogy a csendőrségi laktanyán rendeztek be a számára egy szobát és ott látták volna el élelemmel is. A fodrászok elhatározták, hogy nem fogják kiszolgálni a kormánybiztost. Másnap, csütörtök reggelre két század uhlánus katonaság érkezett Tolnáról, hogy a nagy számban összpontosított csendőrséggel együtt biztosítsák a