Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között

tekről mitse tudtak. Keszibe 400 munkás Somogy faluhelyeiről betört, hogy segítségére legyenek a sztráj kólóknak. Sokat letartóztattak és nyilvános erőszak miatt vonják őket felelősségre. Kilencszáz munkást szerződésszegés miatt a főszolgabíró húsz napi elzárásra ítélt, de az elítéltek nevetik az ítéletet, mondva, az exlex-ben az ítéletet amúgy sem lehet végrehajtani. A földmívelésügyi miniszter 920 munkást küldött a sztrájkolok pótlására. Akik dolgozni akarnak, az okat t erroirizálj ák. A csendőrök lőnek Amitől minden oldalon rettegtek, hogy t. i. véres kimenetele lesz a sztrájknak, immár valóra vált. Az első vér kifreccsent. A Löwensohn Gáspár bérletét képező Alsó-Medgyes pusztán történt az első összeütközés aratók és csendőrök között. Mintegy 150 Szemcse pusztai cseléd pusztáról-pusztára járt izgatni és rombolni. Medgyesen felszólította őket Markos csendőrőrmester a szétoszlásra, de ők a leghatározottabban ellenszegültek, erre az őrmester lőtt és Hajdics Mihályt a lövés kezefején, egy másik munkást pedig a szúrás bal-karján találta. A seb veszélyes. Az eset megvizsgálására Pridavka József dr, székesfehérvári százados hadbíró és Kasicz Pál pécsi csendőrhadnagy f. hó 27-én megállapították, hogy a fegyverhasználat jogos, mert Haj dics magatartása nagy mérvben fenyegető volt. Békés hangulat A Mászlony-pusztai sztrájk folyó hó 27-én véget ért. Az aratók és bérlők megegyeztek, miért is a munka ismét megkezdődött anélkül, hogy erőszakos intézkedések váltak volna szükségessé. A pusztán teljes béke uralkodik, nem is mutatkoznak a jelei annak, mintha a béresek az egyezséget nem komolyan vennék. A 42 elítélt szakcsi aratót még 26-án Szekszárdra szállították 30 napos büntetésük kitöltése végett. Zárkájukban azonban meggondolták, hogy mégis jobb lesz a munkát felvenni és az egész évi táplálékot megkeresni, semmint az egy hónapi elzárás alatt elmulasztani a legfőbb munkaidőt, miért is kérelemmel fordultak a szolgabíróhoz, engedné el büntetéseiket, hajlandók tovább dolgozni. A méltányos szolgabíró, minthogy célja nem is lehetett egyéb, mint a béke és legkevésbé a büntetés szigora, ebbe beleegyezett. A dombóvári járásban tehát a béke teljes, preventív intézkedésül azonban a katonaság és csendőri megerősítés marad. Levél Tamásiból A sztrájkról kívánom a „Tolnavármegye" közönségét röviden értesíteni: Ozorától Dombóvárig az összes aratók és összes cselédek sztrájkolnak. Egy-egy pusztáról megindul 80—100 cseléd, útközben felszedik az öszszes munkásokat, bemennek a pusztákra, onnan magukkal viszik az összes cselédséget, (aki nem akar menni, lazt agyonveréssel fenyegetik) és így sokszor 5—600 főre szaporodva, terrorizálják azokat is, kik egyébként dolgoznának. Ha idejében jöhetett volna a fegyveres erő, ezt talán megakadályozhatta volna a hatóság, de csak 26-án jött az első század ulánus és 13 csendőr.