Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)
A NEOABSZOLUTIZMUS ÉVEI - Tolna megye 1849—1867 között
mint az Astronomiahoz, meg kell mondanom, hogy bár mellyik is a kettő közül jobban érti mesterségét mint a czéh mester úr, aki a Szexárdi kisebb fokozatú Takarék pénztárnak szolgája, annak író szobája seprője, de ha olly rossz mesterek, miért neheztelik azt, hogy azok varnak, hiszen a rossz mester embert mindenik kikerüli az úgy sem kap munkát, az a jó mestereknek kárt nem tehet, továbbá az általános panaszra, mellyben az mondatik, hogy én a kereskedelmi és ipar viszonyok állapotjában kiadott rendeletek egyes szakaszaira úgy nyilatkoztam volna, hogy ha akarom vemhes, ha akarom nem, ezen nyilatkozatom, hogy előttük történt, az igaz, de nem úgy és arra való nézve mind ök azt most szépen elferditték, én igen elöttök az ö nagy erőszakoskodásokra nyilvánítotam azt, miután ök az ö czéhbeli egyleteknek olly nagy és kizárólagos jogot kívántak tulajdonítani ámbár rendes, és ö felségetül aláírt eredeti szabadítékos levelek nintsenek, és csak egy még 1810 évben a megyétül egyidőre nyert czéh szabályos töredék levelek vagyon, mondottam nekiek hogy ök nem nagyon eröködhetnek minthogy rendes czéh levelük nincs, mert éppen a többször hivatkozott rendeletek szerint csak azon czéh esmértetik meg rendes czéhnek, a kinek ő felségétől eredeti szabadítékos levele vagyon, ö nékiek pedig az nints. Ezekből által látni méltóztatik Nagyságodnak, hogy a panaszolkodó mesterek milly helytelenül léptek fel ellenem, ök a bünössek és engem vádolnak, talán csak azért: hogy megérdemelt büntetésüket elkerülhessék, úgy hiszem: hogy ezek is csak a forradalmi embereknek tanítványai azok által lettek felingerelve ellenem, mert való igaz az: hogy azon forradalmi emberek még most is küvet fújnak, és mindent elkövetnek miképp azon tisztviselőket, kik a felséges Uralkodó házhoz, híven maradtak, piszkolhassák, motskolhassák és miképp nékiek árthassanak a leg gyalázatosabb uton is, annál fogvást kérem Nagyságodat, hogy engemet tiszta lelki esmeretes, és hivatalombani hűséges el járásomban, a millyest több évek olta, miolta szerencsém vagyon közhivatalt viselni, mindenkor tanúsítottam, engem pártolni és részemre a helytelen vádolok ellen megsértésem végett elégtételt eszközölni méltóztasson. Mély tisztelettel maradok: Angyal János FORRÁS: TmL. Cs. kir Megyehatóság iratai 4206/1851. MEGJEGYZÉS: A szekszárdi szabó céh önkényesen elvette Lovász Ferenc és Fridmann Jakab céhen kívüli, ideiglenes iparengedéllyel rendelkező sze,bóktól a felszerelésüket és az általuk varrt ruhákat. A főszolgabíró a sértettek panasza alapján, kötelezte a céhmestert, hogy adja vissza tulajdonosaiknak az elkobzott holmit. A céhmester vonakodott s, rendelkezést végrehajtani, ezért őt a főszolgabíró rövid időre bezáratta, és feljelentést tett ellene a szekszárdi I. számú járásbíróságon is. Ugyanakkor ismételten kötelezte az erőszakkal elkobzott felszerelések visszaadására. Ez ellen emeltek szót a céh nevében Német József és Mutsenbacher Lipót szabómesterek a megyehatóságnál. A megyehatósághoz intézte — az ügyet tisztázandó — levelét Angyal János bíró is. Ezt a levelet idéztük.