Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A DUALIZMUS ELSŐ ÉVTIZEDEI - Tolna megye a kiegyezéstől a századfordulóig 1867—1900

meire nem hajlanak. Ennek következtében a vezénylő szakaszparancsnok a rendelkezésre álló összes erővel a főcsoportosulás helyszínére vonult ki; hol mintegy 500—600 főből álló tömeget talált, mely úgy a szakaszparancsnok, mint a község bírájának és több községi elöljárónak csillapító felhívásai és intelmei daczára is, a gyűlést és körmenetet megtartani készülődött. — A jó akaratú intelmekre szitkozódással, s a következő kifejezésekkel válaszolt: „megtartjuk a körmenetet, megtartjuk a gyűlést, nem kell félni, ne mozduljunk" egyszer halunk meg, a csendőröknek nem szabad lőni" stb. Ennél a jelenetnél érkezett a községházáról a járási főszolgabíró a helyszínére. — Útjában többször megállván, a búzapiacztérre húzódó csapatokat szétoszlásra és hazatérésre szólította fel; szavai azonban csak a kíváncsiságból összeverődöttekre voltak némi hatással. A nevezett térre érkezvén, rövid beszédben megismételte a már többször közzétett hatósági tilalmat, s jóindulatú figyelmeztetésekkel is békés szétoszlásra igyekezett bírni a tömeget; tudomásukra adván, hogy ellenkező esetben a rendelkezésre álló fegyveres erővel lesz kénytelen kiadott határozatának érvényt szerezni. Ezen felszólításra is a fentebbi szitkok és jelszavak hangoztatása volt a válasz. Midőn ezek után az egyes ismertebb vezetőknek a tömegből való kiszólítása is megkíséreltetett és ez is hatás nélkül maradt; sőt egyes békésebb szellemű társaiknak felszólalásai és intelmei is eredménytelenül hangzottak el: akkor a vezénylő szakaszaparancsnok suronyt szegezve lassú meneteléssel késérlette meg a sűrű tömeget szétoszlatni. Néhány ily menetelés megritkította ugyan a csoportot, de mintegy 300 főből álló tömeg daczára a főszolgabíró által megismételt intelmeknek, makacsul ellentálva a helyszínén maradt; s a szitkozódás legsértőbb formáiban sértegette a rendbiztosítására kivonult hatósági közegeket. Még akkor sem vesztették el türelmüket, sem a járási főszolgabíró, sem a vezénylő csendőrtiszt, hanem a hajthatatlan tömeget újból szétoszlásra hívták fel, kijelentvén a főszolgabíró, hogy a mennyiben ezen utolsó felhívására sem hajlanak, fegyverhasználathoz fog nyúlni. Kellő meggondolási idő eredménytelen letelte után, hangosan felszólította a vezénylő csendőrtisztet, hogy a teret ürítse ki, mire a vezénylő szakaszparancsnok „szurony rohamot" és „indulást" vezényelvén, a térnek karhatalommal való kiürítését tényleg foganatba vette. Minthogy a tömeg ennek láttára sem engedett, sőt egyesek a csendőrök fegyvereit is megfogni merészkedtek: a fegyverhasználat tényleg és elkerülhetetlenül bekövetkezett, melynek hatása alatt a tömeg gyorsan szétoszolván, visszavonult. A tér kiürítése csupán szuronyhasználattal eszközöltetett; lövés nem történt. A tér kiürítése után a megsebesültek számba vétele és ápolása iránt tétetett intézkedés, melynek során kiderüli, hogy összesen hat sebesülés történt, melyek közül még ugyanaz nap kettő halállal végződött; kettő pedig súlyosabb természetűnek nyilváníttatott. A meghaltak nevei: Zerza Mihály és Szili József, kik közül az előbbi mint soczialista volt ismeretes. — Tekintettel a történtek által fokozott izgalmakra, nem különben a foganatosítandó letartóztatásokra, a járási főszolgabíró az alispánhoz tett távirati jelentésében katonai karhatalom kirendelését is kérelmezte, melynek következtében a fősorozáson távol volt alispánt helyettesítő vármegyei főjegyző, a tolnai katonai állomás parancsnokságtól egy század lovasság kivezénylését eszközölte ki; s a székesfehérvári ker. csendőrparancsnokságot is távirati úton megkereste, hogy a helyszínére meg 20 csendőrt rendeljen; továbbá távirdai éjjeli szolgálatot biztosított Szegszárd, Tolna és Dunaföldvár között, s ezen tett intézkedések után még az nap éjjel, a kir. ügyésszel együtt a helyszínére