Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A DUALIZMUS ELSŐ ÉVTIZEDEI - Tolna megye a kiegyezéstől a századfordulóig 1867—1900

VII/62 1892. december 25. TOLNA VARMEGYE CIKKE A DOMBÓVÁRI TANÍTÓK BÉRMOZGALMÁRÓL A magyar tanügy reformja és a szegény néptanítók helyzetének javításáról már egy év óta naponként hol itt, hol ott olvasunk hasábos cikkeket, melyek mind igen szépen hangzanak és a jövő tanítójának a sorsát, ha nem i£ irigylésre méltónak, de minden esetre tűrhetőnek és a mostanihoz képest elviselhetőnek rajzolják. Ez mind igen szép ígéretnek; de hogy a dolog a valóságban hogy néz ki, azt legjobban illusztrálja egy Dombóváron keletkezett és „Egy szülő" által aláírt levél, melyet a „Néptanoda" közöl. Adjuk az egész levelet minden változás nélkül, okulásul az iskola-fentartóknak, de egyszersmind intésül az esetleg hasonló bajban szenvedő tanítóknak, az olvasóra bízván az abból levonható konszekvenciákat. — „Dombóvár. Tek. Szerk. úr! 9 helybeli róm. kath. iskolánál a tanügyi állapotok, különösen mióta Vitkovics Ferencz plébános annak igazgatója, illetve az iskolaszék elnöke, nem mondhatók rózsásnak. Csak a minap emlékezett meg a „Néptanoda" a helybeli plébános úrnak Horváth Ferencz tanítóval szemben viselt dolgairól, s ma már ismét olyasvalamiről értesítem a t. Szerk. urat, mi nem éppen előnyére válik a többször említett tisztelendő úrnakjügyanis a helybeli tanítók, névleg: Pribay Ferencz és Iker János még ezen tanévben nem kaptak fizetést. Megjegyzendő, hogy a helybeli összes felekezetek a Canonica visita" alapján a róm. kath. iskola fentartásához évenkint 900 frttal tartoznak hozzájárulni; igaz, hogy ez nem méltányos, de a vallás és közokt. miniszter az idén ily értelemben döntött. Ez összegből lettek volna nevezett tanítók kielégítendők; de alig, hogy ezen összeg a község pénztárába befolyt, Vitkovics plébános, valamint Ery kántortanító azt saját fizetésük fejében lefoglalták, s így a nevezett tanítók a községházánál csak üres kasszára és süket fölkére találtak. Elkeseredettségükben tehát, miután t. i. sem alispán, sem tanfelügyelő sem főszolgabíró nem segített — joggal vagy jogtalanul az ultimo cátióhoz — a strikoláshoz nyúltak és a tanítást beszüntették, azaz a gyermekeket azzal a megjegyzéssel küldték haza, hogy majd dobszóval fogják hirdettetni, mikor jöjjenek ismét iskolába. Ilyenek az állapotok egy oly iskolánál, hol 300 nál több tanköteles gyermek van. Különben az ügyet egy apa egyenesen gróf Csáky őnagyméltóságának följelentette. FORRÁS: Tolnavármegye, Szegzárd, 1892. december 25. 5 oldal. (A magyar tanügy reformja).