Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A DUALIZMUS ELSŐ ÉVTIZEDEI - Tolna megye a kiegyezéstől a századfordulóig 1867—1900

téke 231213 frt, a tanítói lakások és tantermeké 644903 frtra, összesen 876116 frtra becsülhető. Kiadás volt, rendes tanítók fizetésére 196929 frt, segédtanítókéra 17518 frt, fűtésre, tisztogatásra 13347 frt, tantermek fölszerelésére 2651 frt, szegény tanulók segélyezésére 1724 frt, vásárlások- és építkezésekre 17670 frt, vegyes szükségletekre 3703 frt, összesen 254542 frt. Megszűnt az iskola r. kath. jelleggel Nagy-Mányokon, Alsó-Pél pusztán, orth. izr. jelleggel Györkönyben. Ezen tanintézetek mind vegyes, azaz fiúés leányiskolák voltak. Űj iskola létesült Nagy-Mányokon róm. kath. jelleggel egy fiú és egy leány, Martinczán egy vegyes iskola, továbbá Gyönkön egy társulatilag szervezett magán jellegű leány tanintézet. Ezek szerint tehát új tanítói állomás szerveztetett Martincza-pusztán a r. kath. iskolánál egy, Gyönkön a magánleányiskolánál egy, Tamásiban az izr.-nál egy, összesen három. A nagymányoki r. k. iskoláknál tanítói állomás szaporulat azért nem számítható fel, mivel az intézet a vegyes jelleg megváltoztatásával habár külön fiú, külön leányiskola létesíttetett is, a tanerők száma mégis csak, mint régebben, kettő maradt. Űj iskolaház épült tanítói lakással a r. kath iskolák közül Palatinczán, Megyés, Konda és Nostány pusztán, az ág. hitv. közül Apáthi községben, az ev. ref.-nál Deesen. Kisdedovoda volt 11, ebből új szervezésű a szegzárdi, nagymányoki és a lengyeli róm. kath. kisdedovoda. Ezen intézetekben működött 1 férfi, és 11 óvónő, kikből világi egyén 6, szerzetes rendű szinte 6. Az oktatás nyelve mindenütt magyar volt. Látogatta ezen óvodákat 1452 kisded gyermek; ebből fiú volt 622, leány 830. A fentartási költség 7446 frtba került, mely az ingatlanok 1066 frt jövedelméből, 1135 frt tőkepénzek kamataiból, 1313 frt óvási díjakból, 160 frt állami, 710 frt községi, 690 frt egyházi, 1083 frt egyleti tagsági segélyből és 1334 frt vegyes bevételekből folyt be. Az alap vagyon értéke 52770 frtra tehető. Iparos tanonciskola volt Bátaszéken, Bonyhádon, Duna-Földváron, Ó-Dombóváron, Pakson, Szegzárdon és Tolnán — összesen 7, •— és ezek közül Tolnán külön tanfolyam volt berendezve az építőiparos, Szegzárdon pedig a kereskedőtanoncok számára. Ezen intézetekbe 1009 tanonc járt, kiket 30 óraadó tanító oktatott. — Ezen iskolák fentartási költsége 5907,07 frtot tett ki, és pedig tanítói személyi díjakra 4625 frt, dologi kiadásokra 1282.07 frt, mely kiadás 1072 frt tandíjból, 1206 frt állami, 2766 frt községi segélyből, 687 frt ipardíjak és bírságokból, 176.07 frt vegyes bevételekből fedeztetett. Végösszegezve ezek után az első népnevelési törvény meghozatalától kezdve a felsorolt tan- és nevelőintézetek fejlődését, kitűnik, hogy 1868-tól az 1890—91. tanév végéig összesen új iskolaház épült 124, új tanterem 212, új tanítói állomás szerveztetett 169, elemi tanintézet 53, kisdedovoda 9, alsófokú ipariskola 7, de mégis annak följegyzésével, hogy ezen összegekből leütve az 1876. év előtti mennyiséget, vagyis az újra épült iskolák közül 25-öt, az új tantermek közül 12-őt, az új szervezésű tanítói állomások közül 12-őt, a gyarapodás nagyobb része, azaz 99 új iskolaház, 200 új tanterem, 157 új tanítói állomás, 53 új szervezésű népiskola, 9 óvoda és 7 ipariskola az 1876-iki év őszétől számítandó azon 15 esztendei időre esik, a mióta én vagyok szerencsés a gondviselés kegyéből e vármegye népnevelési ügyeit a tekintetes közigazgatási