Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A DUALIZMUS ELSŐ ÉVTIZEDEI - Tolna megye a kiegyezéstől a századfordulóig 1867—1900

1. Dr Sántha Ferenc Dunaíöldváron községi orvos 74 éves — született 1813-ik évben —, 2. Dr. Grosz Alajos Dunaföldváron gyakorló orvos 66 éves — született 1820-ban —, 3. Dr. Nagy Miklós Pakson nem gyakorolja az orvosi teendőket, 61 éves — 1826. évben szül., 4. Dr. Baán János Dunaszentgyörgyön nem gyakorolja az orvosi teendőket — 1823-ban született. Okleveles állatorvosok: 1. Unger Károly Dunaföldváron 72 éves — 1815. évb. szül. 2. Kovács István Faddon, 63 éves — 1824-ben szül. A kimutatás a főszolgabírói jelentések alapján készült. (Központi járás 1887. évi március hó 10., dombóvári járás 1887. március 8., dunaföldvári járás 1887. március 8., simontornyai járás 1887. március 8., völgységi járás 1887. március 3.) VII/52 1887. augusztus 17. ALISPÁNI JELENTÉS A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁGNAK A PAKSRÓL KALOCSÁRA INDULÖ BÜCSÜSOK JÚNIUS 18-i BISKÓI RÉVI TÖMEGSZERENCSÉTLENSÉGÉRÖL (Részlet) Midőn a kompot el akarták indítani, dorongokkal kellett annak a kőhányáson nyugodott sarkát (rhátulját:) megemelni, minek következtében a komp szabadon állott, s ennek következtében a beszállott emberek súlya alatt még az elindulás előtt méblyebbre szállott másik sarka (:eleje:) befelé fordult s hirtelen annyira a vízbe merült, hogy a víz a bőrfánál beömlött, és akkor a víz által a parttól már 3 ölnyire elsodort komp a víz beömlése és a megriadt emberek tolulása következtében teljesen elmerült; de ha egy bizonyos távolságig haladhatott volna is a Dunán, a túlterheltetés, s a szélvihar által előidézendett ingázások folytán útközben okvetlenül el kellett volna merülnie. A szakértők véleménye szerint az is növelte a veszélyt, hogy a kompon sem horgony, sem mellette csolnak nem volt, ezek nélkül pedig szélviharban elindulni nem lett volna szabad. Arra nézve vájjon az elmerült kompon jelen volt révbérlő vagy kormányosai tiltakoztak-e az ellen, hogy oly sokan szálljanak be, vagy hogy valaki őket a veszélyre figyelmeztette volna — ellentmondásban vannak egymással a révbérlő és egyik kormányosa, a mennyiben az előbbi azt állítja, hogy a keresztben állott komp korlátain keresztül is beugrált embereket figyelmeztette volna, hogy ne szálljanak be annyian, mert a komp nem bír el annyi embert, hanem várják be a túlsó parton lévő és a postával nem sokára átevező kisebb kompot, melyen azután átkelhetnek, a kormányos pedig azt vallja, hogy a révbérlőt a komp túlterhelésére figyelmeztette, de az azt felelte, hogy hisz csak néhány nap előtt lett kijavítva a komp, meglehet tehát próbálni kibírja-e a terhet. — A kihallgatott tanúk közt van olyan, a ki a révbérlő mellett bizonyít és vannak olyanok is, a kik látva és ismerve a veszélyt, arra figyelmeztették a révészeket és be sem szálltak; a révbérlő ellen vallott kormányos azonban nem tudott állítása mellett tanúra hivatkozni. A vizsgálat folyamán kihallgatott apátplébános vallomásából kiderül, hogy ő a kompon levő felvont fedelű hintóban ülve csak akkor vette észre a veszélyt, midőn a megrémült nép sikoltozásai folytán a hintóban felállott. De akkor már a víz behatolt a hintóba, s az ez elé fogott lovakat is elborította. — Akkor belevetette magát a Dunába és úszva menekült ki a partra. — Azt, hogy révbérlő figyelmeztette volna őt a veszélyre, s ő erre azt válaszolta volna, 21 323