Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A DUALIZMUS ELSŐ ÉVTIZEDEI - Tolna megye a kiegyezéstől a századfordulóig 1867—1900

2 000 ft költsön erejéig hitelező: Carl Rederer, 3 000 ft költsön erejéig hitelező : Salaimon B. Singer, 5 000 ft költsön erejéig hitelező : Ludwig Herzfelder, 4 000 ft költsön erejéig hitelező: Isidor Herzfelder, 7 650 ft költsön erejéig hitelező: Sigmund Herzfelder, 2 000 ft költsön erejéig hitelező : Adolph Herzf elder, 3 000 ft költsön erejéig hitelező : Moritz Frieder Paksról, 5 250 ft költsön erejéig hitelező: Bemh. Krausz Paksi, 5 000 ft Inselt Sándor, 3 000 ft Honig Mór urak neveiben Virava József ügyvéd, 56 000 ft összes követelés Altstätter Rudolf, 4 250 ft — — — AdoMchrenfeld 3 000 ft — — — fur Katharina Forkos 378 ft — — — — — — 26 000 ft váltó követelés erejéig Reikozam Jós. (olvashatatlan) helyett Farkas György köz- és váltó ügyvéd, 7 000 ft váltó követelés erejéig mint Bruch Bernát képviselője Nagy József ügyvéd 18 140 f-t követelés erejéig több hitelező részéről (olvashatatlan) Dezső b. ügyvéd, lakik Dunaföldvárott 15 000 ft követelésért (váltók) Duna-Földvári Takarók-Pénztár Kathona Zsigmond igazgató 4 500 ft erejéig hitelező: Koricsánszky Lajos úrért Spell Vincze ügyvéd, 12 000 ft 9 000 ft összesen 27 000 ft Entl Károly ügyvéd, mint Spitzer E. 6 000 ft erejéig Goldschein B. és Jakab képviselője. 2 000 ft erejéig Hiszek Simon tamási lakos nevében ügyvédje Balogh Simon ügyvéd, 5 000 ft erejéig Marfcbreit Adolf, 1 500 ft erejéig Fischer Gyula nevében Szőllősi Jenő, mint ezek megbízott ügyvédje, 350 000 ft erejéig a magyar földhitel intézet nevében Péczely Ferencz, a m. föld­hitelintézet jogügyi osztályának vezetője. FORRÁS: TmL. Alispáni iratok 75/1871. MEGJEGYZÉS: Tolnamegye polgári törvényszékének Szekszárdon 1870. november 12-én tartott ülésének jegyzőkönyve szerint Bischnitz Salamon és fiai pesti kereskedők ifj. Csapó Vilmos nagy-tengelici lakos ellen 1870. november 4-én 5826. sz. alatt csődelrendelés iránti kérelmet nyúj­tottak be. A csődtörvényszék 1870. november 12-én 5870 szám alatt hozott ítéletében kimondta, hogy mivel a bíróság illetősége ellen kifogást nem emeltek, a követelt tartozások jogosságát és a fizetési képtelenséget nem cáfolták meg, ezért ifj. Csapó Vilmos ellen a csődöt az 1840. évi XII. tc. 9. és 11. §-a értelmében az összes ingó és ingatlan, valamint a végrendeletig meghatáro­zott javaira elrendelte. Az ítélet a hitelezők összehívására 1871. február 13—14—15 napokat jelöl­te meg. Ideiglenes tömeggondnokul Karlovszky Zsigmondot, perügyelőnek Döme János tiszti főügyészt bízta meg. Egyúttal a bukott összes vagyonának összeírását és bírói zár alá vételét Is elrendelte. A bíróság az iránt is intézkedett, hogy a csőd a szokásos módon közhírré tétessék (járásonkénti kihirdetés, a megyeházán kifüggesztéssel, a Budapesti Közlönyben, a Pester-Jour­nal-ban és a Wiener Zeitung-ban hirdetmény útján közzététel). A bíróság utasította a perügye­lőt, hogy azonnal állítsa össze a hitelezők jegyzékét a telekkönyvi bejegyzések alapján. Az idézett beadványban a hitelezők ezt az ítéletet támadják meg. Az 1840. évi XXII. tc. a csődületről (Concurs) rendelkezik. A 9. §-a értelmében a bíróság a csődöt azonnal elrendelheti, ha a bírói vizsgálat során kiderül, hogy az adós fizetésképtelen, vagy ez­zel alaposan gyanúsítható. A 11. §-a a bíróság által a csőd megnyitása után foganatosítandó In­tézkedéseket sorolja fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom