Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A NEOABSZOLUTIZMUS ÉVEI - Tolna megye 1849—1867 között

egyezésével a gyári munkához rendeltettek, ugyan ottan meg nem jelennek, helettők azonban rövid időre be börtönzött kedvencz ifjak küldetnek — kik a gyári munkaházat Cassinonak nézve — ottan mulatnak a munkálni akarókat a dologba hátrálják — a dolgozóknak jutalmul rendelt vatsorát meg eszik ugyan — de a gyári foglalatossághoz nem alkalmazhatók — miért is esedezek — méltóztassék meg rendelni, hogy azon a dologházban rendelt munkások a vár kapitány vagy káplár tetszésők szerint ne változtassanak — és változás e tekéntetben, tsak nagyságod Rendeletébül történhessék minthogy a rabok is tetszésők szerint, majd az egyik majd a másik tömlötzbe marad — alítván, hogy dolgozni nem akar — esedezek oly határozatért minél fogva a rab — ki köz munkára ítéltetik tetszése szerint e munkát nem mulaszthatja és a ki az ítéletnek ellenére a munkába állani vonakodnék — egy napi bőjtel büntetessék. Sajnossan tapasztalom továbbá, hogy a közlegénység avval kőnyebbitti szolgálatot, hogy regvei 7 1/2 óra után, délután, 2 óra táján nagy lassan indulnak a munkához, hollót előbbi rendeletek szerint — a munkának ideje — reggel 6 orátul — 12 óráig — dél után pedig 1 orátul hétig lett ki szabva. Szükségesnek vélem, meg említeni azt is, hogy a dolgozó házban foglalkozók — a dolgozóház leg közelebb fekvő börtönökbe — együt tartassanak oly meg jegyzéssel, hogy mostan, minthogy kivételkép nem csak elítélt, de vádolt rabok is használtatnak, ezek amazoktul külön rekesztessenek. Végtére minthogy a gyárba nem minden foglalatosságok bilintselve történhetnének, és régi rendeletnél fogva a gyári szükséghez képest a vasak némelyekről le vétetnének, ne hogy ezen szükség szabta kedvezés, visza élésre nyuitson alkalmat — esedezek azon rendeletért — mikép azon rabok — melyek vas nélkül dolgoznak — estve a dolog szűntével katona vassal látassanak el. — Grof Aichelburg Gyári Igazgató FORRÁS: TmL. Cs. kir. Kormánybiztos iratai. 161/2/1849. VI/10. 1850. március 12. SZEKSZÁRD ELÖLJÁRÓSÁGÁNAK KÉRELME A MEGYEHATÓSÁGHOZ, HOGY MENTESÍTSE A VAROST A KATONATARTÁS ALÓL Azon számtalanok közé, kik Nagyságodnak boldogittó kegyelmével dicsekedhetni szerencsések számítja magát Szegzárd Mvárosa közönsége is és ezen kegyelmére továbbá is bízván, bátrak vagyunk Nagyságodhoz az alább írtt alázatos folyamodásunkkal járulni: Ugyan is bőven méltóztatik tudni, miképp Szegzárd Mvárosa a szerencsétlen forradalom kezdetétől fogva egész a mái napig különféle terheltetésekkel annyira volt nyomva, hogy talán nem igazságtalanul állítjuk, ha azt mondjuk, hogy egész Tolna megye öszvevéve nem volt annyi viszontagságoknak ki téve, mint Szegzárd Mvárosa, és talán szinte nem vagyunk igazságtalanok, ha azt állítjuk: hogy egész Tolna megyében nints község, melly olly sanyaruan volna kéntelen naponkénti élelmét meg szerezni, mint Szegzárd Mváros lakossága, mert gabona termő földje igen csekély lévén, leg nagyobb része e Mváros közönségének ide haza napszámmal