Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A NEOABSZOLUTIZMUS ÉVEI - Tolna megye 1849—1867 között

ügyőröket nagyobb veszélytől megmenteni; •— azomban ekkor az oda tódult nép egy előbbi napon lefoglalt dohány mennyiségnek kiadását kezdette követelni, midőn ezen követeléstől a' népet vissza tartani sőt tartva a' mind inkább felbőszőlni kezdő népnek erőszakos fellépése által bekövetkezhető nagyobb veszélytől, nevezett pandúr felkérte a' Pénzügyőröket, hogy adnák ki a' lefoglalt dohányt, mit is a' Pénzügyőrök az által tely esi tettek, hogy a' zárhely kulcsait a' pandúrnak által adván, ez a' lefoglalt dohánt a' tulajdonos ott nem létében azon házi gazdának adta által kinél a' dohány tulajdonos előtte való napon beszállásolva volt, — de még ezzel sem elégedve meg a

: felbőszült néptömeg, 's azt gyanítva, hogy nemcsak a' dohány hanem annak tulajdonossá is a' laktanyába letartóztatva van, 's ekkor ennek kiadását kezte követelni, a' többször említett pandúr tehát ismét bemenvén, a' Pénzügyőröket a' nép eme kívánságáról értesítette, de mindhogy azon dohány tulajdonos letartóztatva nem volt, 's így azt kiadni sem lehetett mit is a' pandúr a' népnek tuttára adván, azt csak akkor hitték el midőn az ajtóban megjelent Pénzügyőrök is alították, — ezekután a' nép már oszlóban volt, midőn ezen eseményről a' városban bent volt Pénzügyőri Comisarius értesülvén hazafelé sietet, kit is a' nép meglátván űzőbe vett, 's csak úgy volt képes nagyobb veszélytől megmenekülni, hogy hamarjában a' közelben lévő Ispányi lakba vonult, futása közben azomban fadarabokkal dobáltatván fején sérülést kapott, — ezzel az eset bevégződvén a' nép széjjel oszlott. Mi pedig azon feljelentett körülmént illeti, hogy akkori csendbiztos Pap Endre Űr a' pandúrokkal a' helyszínén lévén, a' helyett hogy kötelessége szerént a' feléngerült kedélyek csillapítására ihatni igyekezett volna, szenvedőleges magaviselete által a' rendzavarók fellépését mintegy jóvá hagyni látszott, — az e' tárgyban felvilágosítás adásra hivatalosan felszólított volt csendbiztos úr oda nyillatkozott, miszerént ő történetesen jelenlévén akkor a' vásárban midőn a' néptömeget a' tőle távolab eső laktanya felé vonulni látta, nem is tudván még az esemény okát, a' vele volt egyik Pandúrnak parancsolta hogy a' vásárban lévő többi Pandúrokat keresse fel, 's később még másik két Pandúrt találván elő ezeknek megparancsolta, hogy magukat össze szedvén a' népet oszlassák el, — 's így nem hogy szenvedőleges néző let volna sőt éppen ezen fellépése által volt némileg kivihető hogy nagyobb veszély nem történt, hogy pedig egész eréllyel felnem lepett, azt oly nagy tömeg irányában, az akkor itthon volt három négy Pandúrral nem is teheté. Ez kegyelmes uram vázlata a' történteknek miit is Nagyméltóságodnak azon alázatos észrevétel kíséretében van szerencsém hivatalossan bejelenteni, hogy mint elől említem e' tárgyban a' hozandó ítélet alapjául szolgáló törvényes vizsgálat a' hadi Törvényszék részéről, hol a' vádlottak is vannak, folyamadban lévén, — bővebb vizsgálatott azon oknál fogva sem tehettem, mert a' kihalgatásra felhívott Pénzügyőrség oda nyillatkozott, hogy, hogy ez ügyben ők már a' hadi törvény szék által kihalgatva vannak, 's egy ujjabb kínálgatás végett csak elöljáró hatóságuk rendelete folytán jelenhetnek meg előttem. Ezen üggyel összefüggésben látom egy úttal Tamási várossáinak Nagyméltóságodhoz nyújtott 's hozzám által tett azon folyamodványát illetőleg, melyben a' fent elősorolt esemény következtében ide küldött egy század lovas katonaságnak, mint e' város lakosságára felettébb terhes büntetésnek, tőlük mielőbbi eltávolítását kérték, — szinte nyillatkozni és pedig tekintve azt hogy az egész esemény nem annyira a' Tamásiak mind a' jelenvolt számos vidéki vásári nép által idéztetett elő, tekintve továbbá, hogy a' helyi körülményekhez