Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A NEOABSZOLUTIZMUS ÉVEI - Tolna megye 1849—1867 között

a közeledés a Habsburgok részéről sem. Bár az 1865-ben megkezdődött egyezkedés sokáig elhúzódott, a Habsburgok 1866-os, poroszok elleni veresége, amely után kiszorultak Németországból, a császár számára is elkerülhetetlenné tette a kiegyezést a magyarokkal, mint az egyetlen lehetőséget, hogy megmentse birodalma hatalmi állását. A létrejövő kiegyezés végül is kompromisszum volt a magyar nemesség és az osztrák uralkodó osztály között. Nagyfokú belső önállóságot adott Magyarországnak, de a Pragmatica Sanctióra való hivatkozással közös ügyeket is elismer Ausztria és Magyarország között: külügy, hadügy, s a fedezetére szolgáló pénzügy. A közös minisztériumok feletti felügyeletet az osztrák és magyar parlament által választott delegációk látták el. A gyakorlatban a had- és külügy irányítása továbbra is szilárdan a császár kezében maradt. A közös költségek viselésére kvótát állapítottak meg, 70:30 arányban, valamint Magyarország részt vállalt az államadósságok törlesztéséből. Kötelezettséget vállaltak a 10 évenként megújítandó vámunióra is. Közigazgatási szinten a kiegyezés előkészítése már 1865-ben megkezdődött. Megszüntették a katonai bíráskodást, leváltották az eddigi főispánt, helyére ismét Sztankovánszky Imrét 1848/49., illetve 1860/61. főispánját nevezte ki az uralkodó, felfüggesztették a februári alkotmányt, összeülhetett az 1861-ben megválasztott megyei bizottmány. A megyei bizottmány megelégedéssel nyugtázta a királyi szándékot az ország alkotmányának helyreállítására. A bizottmány ezután legközelebb csupán 1867. április 24-én ült össze, amikor a kiegyezés már befejezett ténnyé vált. Az átmeneti időszakban a megye igazgatását zömmel az 1861. évi megyei tiszti kar látta el. A kiegyezés megtörténte után az összeülő megyei bizottmány a királyhoz, a kormányhoz, illetve Deák Ferenchez intézett feliratában üdvözölte a kiegyezést, s 1867. április 29-én új tiszti kart választott. A főispáni székben újólag Sztankovánszky Imrét erősítette meg a kormány. A megye szervezeti felépítésében, funkcióiban, — mint pl. a közigazgatás és törvénykezés különválasztása — ekkor még nem történt változás. A csendőrség helyére ismét a vármegye pandúrjait állították. A megyék szerepének, hatáskörének polgári értelemben vett újrafogalmazását az országgyűlés 1870-ben végezte el. Bár a kiegyezést már létrejöttekor és később is számos bírálat érte, s máig is történelmünk egyik legvitatottabb eseménye, annyi ma már leszögezhető, hogy lényegében tükrözte a magyar társadalom, a birodalom és Európa erőviszonyait. Az is tény, hogy bár átmentette a nemesség politikai hatalmát, s vele számos feudális elemet, de mégis utat nyitott egy korábban nem tapasztalt gyors gazdasági fejlődésnek, melynek során Magyarország agráripari országgá vált. A földkérdés és a nemzetiségi kérdés megoldatlansága végigkíséri a dualizmus egész történetét, végül bukásának egyik fontos okává lett.