Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

vételt stb.), amely a konvent előtt történt. A működésének első (de nem eredeti) oklevele mostani szövegünk. A szekszárdi konvent — ámbár más szerzetesi közösségek is voltak a megyében — Tolna megye egyetlen hiteleshelye volt. Hiteleshelyi tevékenységének is köszönhető Szekszárd várossá alakulása. Oklevelünk az előbbieken túl bemutatja a tolnavári királyi birtok szervezetét is. A birtok élén a hadnagy áll, alatta a százados, a várnagy és a várjobbágyok teljesítenek szolgálatot. Egyúttal megfigyelhetjük az új típusú vármegye élén álló ispán részvételét a megye ügyeiben. 1/25 1298. augusztus 20. és szeptember 29. III. ANDRÁS KIRÁLY ELADOMANYOZZA EGENSZÄRAZT ÉS A BIRTOKBAVÉTEL HITELES TANÚJÁUL A SZEKSZÁRDI KONVENTET KÉRI FEL Felséges urának, Andrásnak, Isten kegyelméből Magyarország dicső királyának a szekszárdi monostor apátja és konventje imáit ajánlja az Űrban! Megkaptuk felséged oklevelét a következő szöveggel: András, Isten kegyelméből Magyarország királya híveinek a szekszárdi monostor apátjának és konventjének üdvözletét és kegyelmét! Bás fiai: Pál, Loránd és János, Tolna vármegyei nemesek színünk elé járulva azt kérték, hogy adjuk nekik a Tolna vármegyében lévő — amint állítják — üres, lakatlan Egenszáraz nevű királynői földet. Mivel nekünk arról a földről nincs tudomásunk, ezért hűségteknek parancsban hagyjuk meg, hogy küldjétek ki egyik alkalmas embereteket tanúul, akinek jelenlétében Dusi Mojs fia Lampert, a mi emberünk menjen ki az említett földre és miután a határos szomszédokat összehívták, járja be a régi és öreg határjelek mentén annak határát és Bás említett fiait iktassa be annak a földnek birtokába, amennyiben az iktatás ellen mások nem tiltakoznak, a tiltakozókat pedig, ha lesznek, idézze meg színem elé alkalmas időpontra. Ezután pedig azon föld mennyiségét és minőségét, az idézettek nevét, az idézés keltét és napját számunkra hűségesen írjátok meg. Kelt Budán Szent István király ünnepén. Mivel pedig mi felséged parancsát engedelmesen végre kívántuk hajtani, ezért az említett emberekkel, Lamperttel kiküldtünk egy alkalmas férfiút magunk közül, hogy az előrebocsátottakat végrehajtsák, ök, az emberetek és a mi emberünk hozzánk visszatérve azt jelentették, hogy Szent Kozma és Dámján ünnepén emberetek az említett Egenszáraz nevű földre kiment és emberünk jelenlétében, miután a határos szomszédokat összehívták, bejárta azt a földet a régi, öreg határjelek mentén és beiktatta annak birtokába Bás említett fiait, közben tiltakozás nem történt. Kelt Szent Mihály arkangyal ünnepén az Úr 1298-ik esztendejében. FORRÁS : Wenzel Gusztáv, Árpád kori új okmánytár. Pest, 1864. V. 185, 197. MEGJEGYZÉS : A XIII. századra végleg kialakult és évszázadokra megkövesedik a birtoknyerésnek és a birtokba való beiktatásnak a rendszere. A kérelmező — feltehetően már ekkor — írásban kérte a királyt, hogy a maga számára kiszemelt birtokot adományozza neki. Kérvényét az udvari irodának adta be, ahol — ha elnyerte a birtokot — ki is állították az arról szóló adománylevelet és a parancslevelet egy közeli hiteleshely számára. Az illető hiteleshely egyik tagja a kijelölt királyi megbízottal kiszáll az adománybirtokra a leendő tulajdonossal együtt és ott tanúként végignézi, miként iktatja be a királyi ember az új birtokost. Az iktatás befejezése után a hiteleshelyi ember és a királyi megbízott jelentették a történteket a hiteleshelynek, ahol írásba foglalták a beiktatás lefolyását. A király udvari irodájának pedig megküldték az erről szóló jelentést, amelynek egy másik példányát az új birtokosnak adták.