Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig
keletre Kövesd mentén átugorva egy kisebb bércet egy szurdokba, vagyis horhágyba ereszkedik le, a horhágyon átmenve, a horhágy végén van két földből hányt határjel, amelyek Kövesd föld és Bodor ispán földjének a határát jelzik. Innen Kövesd szomszédságában délnek fordul a határ és egy völgynél egyenesen délnek tart, a keletre lévő Kövesd két földből készült határjele mentén, melyek Kövesdet és Bodor ispán földjét választják el egymástól, innen egyenesen délnek folytatva az útját, Kövesd mentén két, Kövesdet és Bodor ispán földjét elválasztó földből emelt határjelig jut, innen keletre elhagyva Kövesdet, délnek megy, elég nagy távolságot megtéve, csatlakozik az első három főhatárjelhez, ahol is a határ bezáródik. A dolog örök emlékezetére és érvényességére az említett felek kérésére adtuk ki ezen pecsétünkkel és az ABC betűk felébe vág ás ával megerősített oklevelünket. Kelt az Űr 1267-ik esztendejében, február hónapban, Bálint dékántestvér, Bonifác őrtestvér és Péter éneklőtestvér, valamint más velük együtt imáival örökösen Istent szolgáló testvéreink idejében. FORRÁS: Wenzel Gusztáv, Árpád kori új okmánytár. Pest, 1862. III. 171. MEGJEGYZÉS: A birtokok a monostor mindenkori lakóié és a monostorhoz tartozó embereké. Az apát csak az ő nevükben és képviseletükben adhat el azokból. Természetesen ebbe csak a monostor szabad állapotú embereinek van beleszólása. Az apát alá tartozik mindenki, az apát és a szerzetesek ellátását szolgálják a birtokok és az azon élő emberek. Azonban miként a világi földesuraknak, úgy az egyháziaknak is van honvédelmi kötelességük, ezeket úgy teljesíti a monostor, hogy szolgálatába fogad megfelelő számú szabadot, akik fegyveresen vonulnak a monostor nevében a király vezette hadba. ök a monostor jobbágyai (= nemesek), vezetőjük a tiszt (tartó). Ezek a jobbágyok szabad állapotú emberek, később egyházi nemesként bukkannak fel. Szabad állapotuk csak a monostor birtokán érvényesül, azon kívül nem ; nem tartoznak az országos nemesség sorába. 1/22 1274. február 27. IV. LÁSZLÓ KIRÁLY VISSZAADJA JOGOS BIRTOKOSÁNAK MAJSAT Mi, László, Isten kegyelméből Magyarország királya ezennel emlékezetére bízzuk mindenkinek, akit illet, hogy a Tolna vármegyei Füzegy és Kapós vizek közötti Majsa nevű birtok korábban Erdő, trencséni ispán örökölt földje volt, de azt tőle elvette és birtokába vette András fia Domonkos. Emiatt peres eljárás folyt Erdő ispán és Domonkos között. Domonkos örökös nélkül halt meg, ezért az a föld jog szerint a mi kezünkre került. Mi pedig tekintettel Erdő ispán érdemes szolgálataira és szolgálatával szerzett érdemeire, neki és általa örököseinek és örökösei utódainak adtuk az említett földet örökös birtokul minden haszonvételével együtt. Mihelyt jelen oklevelünket visszahozzák, ugyanezt ünnepélyes oklevélben is megerősítjük. Kelt Budán, Nagyböjt 2-ik vasárnapja után a harmadik napon az Űr 1274-ik esztendejében. FORRÁS : Magyar Országos Levéltár, DL 99858. MEGJEGYZÉS: A király akkor is kegyet gyakorol, ha igazságot tesz, ezért számít királyi kegynek az. hogy Erdő ispán visszakapta jogos birtokát. A királyi kegy elnyerésekor megelégedett a fél az egyszerűen kiállított adománylevéllel is, de később, — ha ténylegesen birtokába vette az adományt — megújlttatta azt ünnepélyes formában. (Ld. az I/12a sz. képet.)
