Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

NÉVMUTATÓ

teni. Az alapítvány egyik része a Tolna megyei nemesi származású, de szegény sorsú ifjak tanulmányi segélyére szolgált, hogy magasabb fokú iskolát végezhessenek. Az alapítvány tőkéje a keletkezés évében, 1801-ben meghaladta a 300 000 Ft-ot, és az ország legnagyobb alapítványai közé tartozott. A végrendelet szerint Tolna vármegye kezelte, de felhasználásába beleszólt a Helytartó Tanács is az alapítványokra felügyelő bizottságok által, sőt az uralkodónak megvolt a legfőbb felügyeleti joga. Subsistai, létezhet. Specification kimutatás, részletezés. Successorim, örököseim. Supplicatio, kérelem. Sit venia verbo, (gyakran rövidítve: s. v.) bocsánat a szóért, engedelmet a kifejezésért, bocsánat a kifejezésért. Subscriptio, sajátkezű aláírás. Sinistra instantia, hamis kérelem előterjesztése. Statútum, valamely közösség egésze, vagy csupán a közösség erre feljogosított tagjai (képviselői) által megalkotott jogszabály, amely magasabb rendű normákkal (pl. törvényekkel) nem lehet ellentétes és csak megalkotóikat köti, illetve a megalkotó juriszdikciója (pl. megyéje) területén hatályos. Vannak megyei, községi, céh stb. statútumok, közülük legjelentősebb a többnyire megyei közgyűlésen elfogadott határozat, amely rendszerint általános előírásokat, illetve szabályokat tartalmaz. Elég gyakran előfordult, hogy a statútumot nem közgyűlés, hanem a kisgyűlésen, vagy törvényszéki ülésen résztvevő nemesség alkotta meg. A megyei statútumok valamely konkrét probléma megvitatása után kialakított egyhangú vagy többségi döntések. Ezért kezdődnek mindig az ismert formulával: statútum est (elhatároztatott) vagy determinatum est (eldöntetett). A XVIII. század elején megalkotott Tolna megyei statútumok rövidek, majd fokozatosan egyre bonyolultabb fogalmazásúak. Eleinte csak a közgyűlési jegyzőkönyvekbe írták be a statútumokat, később másolatban megkapták a főszolgabírók is, majd külön könyvekbe foglalták. Szabadi, (Somogy m.). Szabados, (Cursor), a korabeli pontatlan fogalommeghatározások szerint lehetett a mezőváros szolgája, küldönce, vagy tizedese, illetve kisbírája. Szabar, elpusztult település Tolna megye DNy-i részén. Szabaton, ma: Szabatonpuszta, Gyönk területén (Tolna m.). Szaka, elpusztult település (Tolna m.). Szakály, vö. Tah és Tava (Tolna m.). Szakcs, vö. Bak és Ónárd (Tolna m.). Szakolca, ma: Skalica (Csehszlovákia). Szandzsák, arabul liva, jelentése zászló volt, később közigazgatási területegység neve lett. Sztankovánszky Imre, (1798—1853). Kajdacsi földbirtokos. A Tolna megyei reformellenzék egyik tagja. 1848—1849-ben főispán. Szántó, 1. vö. Koppányszántó (Tolna m.); 2. elpusztult település a Duna bal partján, Szalkszentmárton vonalában (Bács-Kiskun m.). Szapud, elpusztult település Peterdtől DNy-ra, Bátaszék területén (Tolna m.). Szárazd, vö. Egenszáraz (Tolna m.). Szárberény, ma: Vörösberény (Veszprém m.). Százhalom, ma: Százhalombatta (Pest m.). Szeben, ma: Sibiu (Románia).