Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

ágyúval estveli 10 órára Földvárra vonul, a piacon tüzet rakat, 3 nemzetőrt, kiket fegyveresen megláttak agyonlövet, altisztjöket halálra sebesítve, a nép e látványon felzúdul, a harangot félreveri, a csordát a városból kinyomja, mely is kifelé vonultában rabolni kezdvén, a nép dühét még inkább magára ingerié, s a nép csupán vasvillákkal, kevés lőfegyverrel, — mert nagyobb részét az álladalomnak már átadta — vele szembeszáll, mintegy 15-öt leöl, több fegyvereket elvesz, a megfuttatott ellenség a városon kívül megállván befelé kezd ágyúzni, de a 14 lövés közül, melyek közt egy gránát és kartács is volt egy sem tett kárt, egy nő gyermekével megöletett, két polgár csekély sebet kapott. A zavar kezdetén jelt kapott a solti oldalon lévő csapat át akart szállni, s már mintegy 30 lépésnyire volt a túlparttól, hozzá közeledtében magyarul hívogattak, midőn egyszerre sűrű puskalövéssel fogadtattak, de szerencsére minden foganat nélkül, melyet a kompból viszonozva egy holt és több sebesült lött az eredmény; a homály miatt nem láthatva az ellen erejét, kiszállni nem bátorkodtak. A városból kiszorított ellenség Paksra vonult vissza, honnan 8-an a szomszéd helyekről erejét összevonva Földvár felé indult, de fele útjáról ismét visszafordult; mert a Duna balpartjáról, a Pakssal átellenben lévő Zádori révből néhány bátor vállalkozó legény Paksra átment, mit az ellen megszagolván, visszatért Paksra; honnan már magyarjaink eltávoztak, dühét ki nem elégíthetvén 13 ágyúgolyót küldött a rév felé, melyek egyike egy honvéd lábát törte el. Márc. 9-én 1500 gyalog 300 lovas és 6 ágyúval bevonult ismét Földvárra, a gyanúsokat üldözi, s igen hihető, hogy vad dühében sarcolni, s becsületes polgár vért ontani fog. FORRÁS: Közlöny 1849. március 21. (Tolnából, mart. 11-én.) V/67 1849. április 17. BEJELENTIK AUGUSZ ANTAL ALISPÁNNAK, HOGY A SÁRKÖZBEN OSZTRÁK ELLENES PROCLAMATIOT TERJESZTENEK Bejelentetett, hogy a jelentést tévő, s vele együtt az őcsényi reformata rektor, továbbá egy vidéki úr, ki mintegy 29. 30 esztendős, és az őcsényi reformata lelkészné tartózkodik, ennek atyjafia tegnap estve öcsénybe a vendégfogadóba Deák János őcsényi lakossal, a kocsmárosnő és ennek 13 éves fia együtt estvélezvén, mintegy két fertál tízre két honvéd, akik Eszéknél voltak, és két helybéli lakos a fogadóba bejöttek és egy proclamatiot olvasott fel az egyik honvéd — mely e f. évi ápril 12-én Szabadkán Gróf Batthyány Kázmér aláírása alatt költ, és melyben mondatik, hogy Érdél ország már kitisztult, Szenttamás már nincs többé, s császári szuronyok a magyar seregek elől futnak, mint a nyúl. Itt a nap, hogy a köznép felkeljen az ausztriai sereg megsemmisítésére, rontsa le a hidakat, szagassa fel az országutakat. De jaj annak ki a nép elnyomásában segédkezett, kinek fiait a császár Olaszhonban cipeli, hogy a szegény szülők még sírját se láthatnák. Altaljában rettenetes szerkezetű proclamatio. Ezen proclamatiokat egy teknyő csináló cigány hozta nagy mennyiségben — ezen cigány Őcsényben lakik, de az erdőbe megyén teknyőt csinálni, ezen alkalommal túl a védekkel összveköttetésben jön, és mindenféléket becsempész. April 15-én ilyen proclamatiokat hozott Decsre, Pilisre és Nyékre, de már Szekszárdon is elterjedtek.