Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

naki lakosok szándékuktól el nem állván, sem az uradalmi révtől, melynek kompjait elszórták, szerződési kötelességüket nem teljesítik, sem pedig az uradalmi birkáknak szerződésileg kikötött úsztatását meg nem engedik, kérvén, hogy a tárgyak megvizsgálásával is uradalmi jussok helyre állításával kellő intézkedést eszközöltessék. Alól írott és a rendre felügyelő választmánynak tagjai a helyszínen tüstént megjelenni kötelességünknek tartván, folyó 848-ik évi május 21-én Nakon megjelentünk, s az uradalom részéről jelen volt Guttman János Ispán, úgy a naki község bírája Kapinya Ferenc, Horváth Antal, Nagy Imre esküdtek, s a többi elöljárók, úgy az összvejött közlakosok jelenlétében előterjesztette a választmány az uradalom panaszát, megmagyarázván a lakosoknak, miképpen a szabadság elnyerésével a törvények tisztelete, mindenki tulajdonának megőrzése és ebből folyó szerződési kötelességek teljesítése azon fő eszköz, mely a nyert szabadságot fenntartani és szilárdítani lehet egyedül képes, — előterjesztvén egyúttal a lakosoknak, hogy a törvényellenes cselekvések mily szomorú és gyászos légyenek eredményei — felszólítván az együttvolt lakosokat, hogy mindazon uradalmi révtül, melynek kompjait elszórták, s melynek tulajdon eránti kérdése a felsőbb bíróságok előtt lévő rendezési perökben befoglalva vagyon — eddig szerződési kötelességeket teljesítsék, s ez által mutassák meg, hogy a törvényt tisztelni, mindenki tulajdonát megőrizni, és a szabadságot használni polgári kötelességük szerint tudják, és ez iránti nyilatkozatra az összes polgárokat s egyenként is a lakosokat, hogy ki ki nyilatkozatát teljesítse elől, felszólíttatnak. Mire előterjesztették a lakosok, hogy ők ugyan a törvényt tisztelni kívánván, a révnek elfoglalását azért vélek célszerűnek, hogy ez úgyis rendezési perükrévnek használatával marháiknak is itatója, melyről különben elzáratnak, elérik. — Midőn pedig a választmány a rendezési perüknek a megye útjáni szorgalmazását megígérte, és addig is a lakosokat az eddigi gyakorlat szerinti használatra felszólította — a jelenvolt uradalmi ispán pedig az itató helynek úgy, ha kívántatni fog, a kúthoz való tégláknak megadatását kijelentette volna, a lakosok még azon panaszt terjesztették elő, hogy az úgynevezett felső sűrűs legelőcskéhez az út elzáratván, az odavaló legeltetéstől elejtenek. Mely iránt az uradalmi ispán felszólíttatván a választmány útján, miután kijelentette, hogy valamint az utat az uradalom el nem záratta, úgy az úgynevezett felső sűrűs legelő részbe a legelés meg nem gátolva légyen, hanem az odavezető utat két naki lakos, kiknek földjeik között megy, szántották légyen el. Ezek tehát előszólíttatván, miután kijelentették, hogy az általok elszántott utat ki fogják nyittatni, s ez által a felső sűrűs legelőre a lakosok marhái bejárhatnak, ott itató hely is lévén, a panasz megszüntettetett, — és a lakosok is áltáljában kijelentették, miképpen már most az uradalmi kérdéses révtül az addigi gyakorlatban lévő szolgálatot, azaz harminc teleknek a szokott mód szerinti megszántását, mely idő alatt azonban marháiknak legelő adassék, mi nékik az ispán által megígértetett teljesítteni perök kimeneteléig fogják, s ekképp ő hercegségének jogait tisztelvén, egyszersmind azt is megajánlották, hogy a szerződésileg kikötött birkausztatást sem fogják gátolni, azon megjegyzéssel mégis, hogy ezen úsztatási idő az uradalom által önkénye szerint gyakorolni szokott hosszas időre ne terjesztessék, nehogy ezentúl is, valamint eddig tulajdon malmuk használatától oly hosszas időre elejtessenek — s midőn erre felszólításunk következtében a jelenvolt uradalmi ispán a bárányok úsztatásától elállván, a többi jószágra hat, legfeljebb hét hetet elegendőnek jelentett vol30* 467