Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

Miklós, majd Forster Antal lett, és az Ókéri táborba vonult. A Dráva menti sereg parancsnoka, Viczay Adolf volt és a Dráva-vonal védelmére indult.* A márciusi forradalom vívmányait, és a nemzeti függetlenség biztosítékait a nyár végére komoly veszély fenyegette. Európában ugyanis győzött az ellenforradalom és a bécsi udvar elérkezettnek látta az időt, hogy a magyar forradalmat is megsemmisítse. Augusztus végén az uralkodó titokban kiadta a parancsot Jellasicsnak, hogy készüljön a Magyarország elleni fegyveres támadásra: A liberális nemesség ekkor még bízott abban, hogy ha önként engedményeket tesz, akkor az ellenforradalom megállítható. Az uralkodó azonban nem volt hajlandó a magyar kormány képviselőivel tárgyalni. Augusztus végétől Kossuth és Szemere lázas munkával igyekezett megteremteni a haza fegyveres védelmét. Tolna megyében Sztankovánszky Imre főispánt Szem ere az augusztus 29-i leiratában az újoncok legsürgősebb kiállítása miatt királyi biztosul nevezte ki. Elrendelte, hogy „jelen rendelet vétele után 48 óra alatt tartandó bizottmányi ülésből összeíró küldöttséget neveztessenek", akik hét nap alatt összeírják az újoncokat és ezt a főispáni biztosnak benyújtják. A Batthyány kormány a békéltető politika csődje miatt szeptember 10-én lemondott. Az új kormányalakítást csak azzal a feltétellel vállalta el Batthyány, hogy a király visszaparancsolja Jellasicsot. Ekkor azonban Jellasics csapatai már átlépték a Drávát. Az ország előtt nem maradt más út, csak a fegyveres védekezés. Ennek érdekében mindent el kellett követni, hogy a nemzet minden rétege egységesen összefogva vegye fel a harcot. A haza fegyveres védelmének sikeres megszervezéséért a nemzeti egységfront megszilárdítására a következő határozatokat hozták: A szeptember 15-i képviselőházi gyűlés eltörölte a szőlődézsmát, így megtette az első lépést a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztésére. A nemesség számára viszont kimondták, hogy az úrbériséget vesztett birtokosokat 5%-os államkötelezvényekkel pótolja az ország. Ekkor teremtették meg a nemsokára vezetőszerepre szert tevő Országos Honvédelmi Bizottmányt, melynek tagjai a baloldali képviselők közül kerültek ki, s elnöke Kossuth Lajos lett. Battyány miniszterelnök az események hatására a Dunántúlon népfelkelést hirdetett. A haza megmentésére tett lépések nem maradtak sikertelenek. A nép, amikor otthonát dúlta az ellenség, kapára-kaszára kapott. A nemzeti összefogásnak és a nép áldozatkészségének Tolna megyében olyan fényes diadala született, mint az ozorai győzelem. A Roth és Philipovics tábornokok vezette mintegy tízezer főnyi sereg, mely Jellasics csapatainak jobbszárnyát képezte Tolna megye határát szeptember 28-án érte el Dombóvárnál. A megye községeinek partizánakciói késleltették a sereget, ezért nem tudtak Jellasiccsal egyesülni. A nép gerillaakciói és a túlerő következtében a horvát sereg október 7-én Ozoránál minden feltétel nélkül megadta magát és letette a fegyvert.** Jellasics csapatainak az országból való kivonulása után a Dunántúlon a népfelkelést megszüntették, és a felkelt népet hazabocsátották. Az önkéntes nemzetőri zászlóaljakat viszont 1848 őszén honvédzászlóaljakká szervezték át. A tolnai nemzetőrökből a 46. honvédzászlóalj alakult, mely a verbászi tábor*A nemzetörsereg kiállításának nehézségeiről és a bácskai szereplésükről részletesen ír dr. Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában c. tanulmányában. (Tanulmányok Tolna megye történetéből I. Tolna megyei Levéltár, Szekszárd, 1968. **Lásd: Horváth Árpád említett tanulmányát.