Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

tartott megyegyülést május l-re tűzték ki. Szekszárd mezőváros például 50 képviselőt küldött a gyűlésre, akiket az április 27-én tartott városi közgyűlésen választottak meg, és megbízó levéllel látták el őket. Tulajdonképpen ezen a május 1-i közgyűlésen mutatták be a szentesített törvényeket és Gaál Eduárd és Forster Károly országgyűlési követek végjelentését. Létrehozták az ún. „állandó bizottmányt", melynek elnöke a főispán és az első alispán lett, azzal a megállapodással, hogy a tanácskozmányban minden községnek bírája és legidősebb esküdtje, ennek akadályoztatása esetén pedig a sorban utána következő vesz részt és szavazattal bír. Megtették az előkészületeket az új országgyűlés megyei képviselőinek megválasztására. A vármegyét hat kerületre osztották, és megválasztották a „választási ügy vezérletére rendelt középponti választmányt", melynek elnöke Dőry Frigyes másodalispán lett. Ekkor hoztak határozatot a nemzetőrség sürgős megszervezéséről is. A nemzetőrök „összveszerkesztésével és rendezésével" Forster Antal alezredes elnöklete mellett Perczel István, ifj. Dőry Vince, gr. Viczay Adolf és Bene Imre lettek megbízva. A nemzetőrök összeírására a hat választói körzetben külön bizottságokat neveztek ki. A nemzetőrség ekkor még elsősorban karhatalmi céllal jött létre, a vagyonosabb rétegek közül kerültek ki a tagjai. A szegényparasztság kezébe ekkor nem mertek fegyvert adni, mert a mindenütt megnyilvánuló elégedetlenség könnyen általános felkeléssé válhatott volna. Ezért is hangsúlyozza Batthyány Lajos miniszterelnök, hogy csak ott írják össze a nemzetőröket, ahol „a népet bátorságosan lehet felfegyverezni." Miért volt a parasztság részéről ez az országszerte megnyilvánuló elégedetlenség? Az 1848. IX. törvénycikk kimondta, hogy „az úrbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések" megszűnnek. A XIII. t. c. a papi tized eltörléséről intézkedik. A jobbágyok személyes szabadságát az úriszék eltörlése, a közteherviselés kimondása és a törvény előtti egyenlőség megfogalmazása biztosította. A jobbágyfelszabadító törvények megszüntették a földesuraknak a jobbágytelek feletti feudális tulajdonát, és az úrbéres telkek a volt jobbágyok tulajdonába kerültek. Ez a változás azonban nem paraszti forradalom következtében jött létre, ezért maximálisan a földesúri érdekeket tartotta szem előtt, és nem számolta fel teljesen a feudális viszonyokat. Legfőbb fogyatékossága az volt, hogy érintetlenül hagyta a nagybirtokrendszert, és a zselléreknek nem adott földet. Mit jelentett a jobbágyfelszabadítás Tolna megyében? Fényes Elek statisztikai adatai szerint a megye lakossága 1848. előtt: összesen 197 381 fő volt. Ebből nemes 4 970 fő, az összlakosság 2,5%-a. A parasztok megoszlása a következő volt : 11 520 család kb. 57 600 személy jobbágy 10 596 család kb. 52 980 személy házas zsellér 3 258 család kb. 16 290 személy hazátlan zsellér 25 374 család kb. 126 870 személy kb. a lakosság 64%-a. 28* 435