Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KORA - Tolna megye

Az 1847 november 12-én megnyíló utolsó rendi országgyűlést megelőző követválasztásokkor Tolna megyében a konzervatív kormánypárt képviselői kerültek ki győztesen. A megyét Gaál Eduárd és Forster Károly képviselte Pozsonyban. Hiába szervezkedtek a reformellenzék képviselői, Bezerédj István, Bartal György, Sztankovánszky Imre, nem sikerült ekkor a megye konzervatív tisztikarát megújítani. A főispáni székben 1845-től Ürményi József aulikus nemes ült, aki feltétlen híve volt a Habsburg politikának. Az első alispáni széket Augusz Antal töltötte be, szintén 1845-től, aki már a 40-es évek elején szakított Bezerédj István táborával. Az 1840-es évek második felére a magyar politikai életben már általános volt a vélemény, hogy a társadalmi és politikai reformok elkerülhetetlenek. Ezért a liberális reform-ellenzék egységes programmal lépett fel az 1847-es országgyűlésen. A napok múltával azonban ez az egység mindinkább felbomlással fenyegetett. Az országgyűlés munkájában a döntő lökést az európai események adták. A párizsi forradalom híre 1848. március 1-én ért Pozsonyba. Kossuth és elvbarátai kihasználták a rég várt történelmi pillanatot. Március 3-án Kossuth nyílt ülésen egy, a királyhoz intézendő feliratot olvasott fel, mely közteherviselést, a jobbágyság felszabadítását* független felelős magyar minisztériumot, és a birodalom népeinek alkotmányt követelt. Tolna megyébe március 6-ról 7-re virradó éjjel érkezett meg a követek tudósítása a felirati javaslat megtételéről és tartalmáról. Az európai események és a javaslat hatására Tolna megye közgyűlésén a reformellenzék hívei győztek. Elhatározták, hogy a „közlött felírási javaslatot felkarolják és azt teljesen magukévá tévén kinyilatkoztatják, hogy ezen javaslatnak foglalatja fejezi ki a megyének akaratját, szándékait; ezen irat szolgálandó ezentúl követ uraknak elhatározott utasításul, és a szerint ők a felírási javaslatnak általános lelkét, értelmét, és egyes pontjait is fogják voksolásaikban, úgy mint országgyűlési egyéb működésükben, eszközlődésükben, és maguk tartásában szoros zsinór mértékül venni." A felirati javaslatot az országgyűlésen az alsótábla elfogadta, de a főrendek makacsul halogatták megtárgyalását. Március 13-án, a bécsi forradalom és Metternich bukásának hírére elfogadták Kossuth javaslatát, melyet március 15-én a két tábla küldöttsége vitt a birodalmi fővárosba. A felirati javaslatot kiegészítették a sajtószabadság, a népképviselet, az erdélyi unió és az évenkénti pesti országgyűlés követelésével. Közben március 15-én Pesten kitört a forradalom. A radikális értelmiségi egyetemista ifjúság vezetésével a pesti nép kezdte megvalósítani azokat a követeléseket, melyeket a liberális nemesség hosszú éveken keresztül az országgyűlésen akart kicsikarni az osztrák hatalomtól. Tolna megye közvéleménye magánlevelek és hivatalos rendeletek útján hamar értesült az eseményekről. Igen részletes beszámolót küldött egy ismeretlen levélíró a bécsi forradalomról és az országgyűlési küldöttség útjáról a birodalomi fővárosban. A tudósítás érdekes képet fest Kossuth népszerűségéről, lelkes fogadtatásáról. Szintén a bécsi forradalomról és ennek hatásáról ír Bezerédj Pál bátyjának, Bezerédj Istvánnak levelet. Jól megfigyelhető ebben a levélben 28 Évszázadokon át 433