Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

RÉSZLET RADNITS PÄL ÜGYVÉDNEK A KIRÁLYHOZ ÍROTT LEVELÉBŐL, MELYBEN A DUNAFÖLDVÄRI URADALOM VISSZAÉLÉSEIRŐL, KŐZTÜK A BlRÓVALASZTASRÓL ÍR Felséges Császár és Apostoli Király, legkegyelmesebb Uram! Tolna vármegyében kebelezett Dunaföldvár mezővárosában több esztendők óta számos és törvényekkel ellentétben álló eseményeknek szemtanúja lévén, eleintén csupán fogyatkozások feletti töprenkedő csudálkozással, a felszólás következéséből tényérhető gyötrelmek sokasodásától óvakodva hallgattam. De mivel időjártával a már tapasztaltakhoz társult sérelmes eredmények még újabbaknak jelenségei által is súlyosítvák, kénytelenítettek legalázatosabb fiúi és alattvalói bizodalommal egyenesen Felséged atyai s királyi széke eleibe panaszomat nyújtani. — Dunaföldvárott 1840-ik év november első napján ugyanis a városi bíróságra Horváth János, Horváth József és Dóór János kijeleltek közül, többen kijelelve nem lévén, a közönség a két utolsót éppen nem, de az elsőt sem akarta elvállalni, Horváth Jánost tudniillik, akit Nagy János városi jegyző is különben legkedvesebb emberét, a bíróságra alkalmatlannak nyilatkoztatott. Az úri tisztségnek tudtára esvén a kijelelteknek el nem fogadása, Szén Aloyz tiszttartó haragosan és Bakos Károly számtartó megjelentek a városházánál. Szén Aloyz tiszttartó a hatvanosság terem ajtaján beléptekor, éppen Horváth János ellen szóló, becsülettel töltött esztendők számáért is meghallgatásra méltó hetven esztendős nemes Czintula Mihályt fenyegető megrohanással, és több jelenvolt fedhetetlen erkölcsű birtokos lakosokat is a szavalástól indulatosan letiltani bátorkodván, egyszersmind a feljebbi kijeleltekre vonuló, s hatvanosok által tett ellenmondásra ennek törvényes okaira, s ezek kapcsában más alkalmas személyek kijelelését szorgoló kívánságára is, semmit sem hajtván, nem is ügyelvén, meg sem hallgatván. A ki jeleltekből Horváth József volt árvák atyját, valamint az elöljáróságra sóvárgó Dóór Jánost is tudomása szerint úgysem kedvelő, a fentebbiekre már megrettent hatvanosságtól kényúrilag kisajtolt félelem okozta kéntelenségbőli szavazással kedvencét, a különben erkölcséről megrovott szűrszabó Horváth Jánost, a város tetemes sérelmével, óhajtása szerént város bírájává tette. Az e szerént uradalmilag okozott sérelmes választmányt, kérve megyeileg orvosoltatni esedeztem. Folyamodásomra az 1840-ik évi novemberi gyűlésből intézés végett kiküldött Daróczy János főszolgabíró, félesztendő lefolyása alatt, noha azolta Földváron többízben megjelent, sőt Földváron negyed fél hétig tartott úriszék alkalmával is ott megfordulván, mindekkoráig semmi lépést sem tett. (Ezért bízik" is Horváth János, hogy mindenszentek napjáig elhúzza ügyét.) Tőle tehát testvérbátyja végett is, aki mint földvári uradalmi ügyész anélkül is engem saját személyére vont fegyverrel hatalma s önkénye alá hajtogatni erőlködött, kellő következésre, annyival inkább sem számolhatok, mivel ezek ketten Daróczy Sándor földvári uradalmi ügyész tudniillik, és Daróczy János, akkor még