Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

mekek a magyart most éppen nem értik — csak magyarázás, és a magyar nyelvnek tanítására — mint az anyanyelv gimnáziumokban — használtatván. Amiképp csak a magyar nyelvet tudó személyek lehetnek oskola tanítókká: de főszolgabíró urak által a lelkipásztorok egyetértésével, némely helyeken, jelenvalólag még fennforogható környülállásokhoz szabott időre adandó engedelem mellett oly oskolamester, ki eddig tisztjében a községnek bizodalmát és tetszését megnyerte, ha a magyar nyelvben még jártas nem volna, ezen heány pótlására alkalmatos perceptort tartván — amire nézve a földesurak is kétség kívül segedelemmel léendnek — hivatalát további rendelésig folytathatja. Nem különben a folyó esztendei 939-ik szám alatti hasonló tárgyú rendelés kapcsában, melyhez képest járásbéli főszolgabíró urak minden telhető mód tovább is ügyelni fognak, azt határozták a Tettes Karok; hogy az oskolában járó gyermekek ama ruhaneműt, mely a megyének több helységeiben a nemzeti különböztetést mintegy képezi s fenntartja, tudniillik a rövid nadrágot és gyapjúharisnyát okvetlen letegyék; és az oskolákra, mint közintézetekre nézve fennforgó tekintetnek e részben is eleget tévén a nemzethez, melynek tagjaivá neveltetnek, minél korábban és teljesebben csatolják magokat. — Elnézik mégis a Tettes Karok, hogy a most beálló télen a gyermekek már kész ruhájúkban járjanak az oskolába, és e rendszabásnak kivétel nélkül szorító ereje csak a következő 1832-ik esztendő tavaszával kezdődjön. Melyeknek annál sikeresebb eszközlése végett — főszolgabíró uraknak szakadatlan tiszti ügyeltek, úgy az általok ezen intézetek eránt tudósítandó, és azok szerint hazafiúi közmunkálódásra felszólítandó lelkipásztoroktól méltán várt hathatós iparkodás mellett — a Földvári járásra nézve Gruber József -— a Völgységiben Bonyhádi Perczel Sándor és József — a Simontornyaiban Magyary Kossá Sámuel, és a Dombóváriban Jobbaházi Dőry Sándor táblabíró urakat megbízták a Tettes Karok; hogy fél esztendőnként a helységek oskoláit megszemlélvén, mindezen végzés teljesedéséről és foganatjáról magoknak tudományt szerezzenek — mind, amit a dolog előmozdítására, vagy a talán előfordulható nehézségek elhárítására szükségesnek és célirányosnak ismernének — főbíró urakkal, és az illető lelkipásztorokkal egyetértve és összefogva eszközölni iparkodjanak, mindezek felől a Tettes Karoknak időrül-időre tudósítást tévén. Amint pedig e tárgyat, és áltáljában az egész fennforgó állapotot — hogy a lelki pásztorok hivatalbéli hatóságokat, és egyéb eránt is híveik értelmök és indulatjukra lévő befolyásokat teljes mértékben a haza ezen ügyének előmozdítására fordítsák — a Tettes Karok különös levelekben a pécsi megyés, és a görög nem egyesült budai püspököknek, úgy az ágostai s helvétiai vallású szuper intendenseknek ajánlották: — úgy különösen megkérték vala őket — méltóztatnának több megyebéli községeknek az isteni szolgálatban is nyelv és nemzetbéli felekezetekre különválások — mely mindenképp káros — majd következő megszüntetése végett — és hogy az isteni szolgálatnak malasztja e tekintet alatt is a haza javára és a híveknek azzal összekötött tökéletesedésekre, boldogulásokra forduljon — a jelen környülállásokhoz képest rendelést tenni; hogy oly helységekben, hol a lakosok a magyar szót áltáljában értik, az isten igéjének hirdetése, és az isteni szolgálat, amennyire abban az egyházi szertartás az anyanyelvet követi, egyedül magyarul légyen. Ahol pedig a lakosok nyelvbéli tudatlanságokra nézve az még nem történhetne, felváltva a magyar nyelvnek kedvező arányban — és még oly községeknél, melyeknek eddig csak idegen nyelven volt isteni szolgalatjuk, az, bár ritkábban, de szükségképpen ma-