Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

Főbíró Űr egy cédulát küldött az ispány úrhoz, és kérte, hogy engedelmeskedne, és adná ki legényeinket. De itten sem engedelmeskedett legkisebben is. Annak utána, amidőn csakugyan nem engedelmeskedett, más két legénnyel elment Patskó Mihály nevezetű esküdtünk és nótáriusunk Tolnára az asscutérozó helyre, hogy azon két legényeink közül valamelyiket beadnánk a Felséges Királyi parancsolat szerént az regruták közé, de azok mind a ketten alkalmatlanok lettek. 4. Ezt megértvén a már megnevezett esküdtünk és nótáriusunk esedeztek az assentirozó hadi tiszt úr előtt, hogy adna erősséget arra, hogy hozhatnánk el az Tettes Jedlitska uraság korcsmájában tartózkodó két legényeinket, mivel azok közül valamelyik minden bizonnyal alkalmatos lészen az katonaságra. Aminthogy alkalmatos is lett. Amely esedezéseket meghallván az asscutérozó tiszt úr, azonnal kérte és sürgette Tettes Főbíró Cseh László urat, hogy adna assistentiát azon két legényink elhozatásokra, mivel úgymond az tiszt úr, amint ezen esküdt és nótárius beszélnek, a megnevezett ispány felséges királya ellen engedetlenkedő. Azonban azon két legényeket melyekre ezen esküdt és nótárius provocálnak úgymond az tiszt úr, szeretném látni, mivel úgy gondolnám, azok közül, amint ezek állítják legalább csak az egyik is jó lészen. Aminthogy alkalmatos is lett: mert azonnal, mihelyest bémutattatott, asscutiroztatott. Ezen kívánságára a hadi tiszt úrnak Tettes Főbíró Cseh László urunk kiadta Tettes Nemes Vármegye strázsamerét két közlegénnyel, oly parancsolatot adván a strázsamesternek, hogy azon két legényeket okvetlen Tolnára behozzák. Hogyha pedig az már megnevezett ispány úr nem engedelmeskedne, az felséges kegyelmes királyi parancsolatnak, és az gerjeniek két legényit ki nem akarná adni, magát kötözzék meg, mint felséges királya ellen engedetlenkedőt, és vigyék bé Tolnára. Ezen parancsolat mellett kimenvén Faddra a strázsamester, két közlegény Patskó Mihály esküdtünk és nótáriusunk, bementek a korcsmába, és kérdezték a korcsmárost, hogy hol vadnak azon két ger jeni legények, akik ottan tartózkodnak a katonafogás előtt. Amelyre először a korcsmáros azt monda, hogy ő nem tudja. Hanem ellenben az egyik legény megkérdezé leányát, hogy hol volnának, az tudná? Melyre a leány felel: az háznak az padlásán. Melyet megértvén az strázsamester, azonnal szorítá a korcsmárost, hogy adná elől a kulcsot. De az tagadást tett benne, hogy ő nála nincs az kulcsa az gránáriumnak. Holott pedig őnála volt, nem az ispány úrnál, amint ez alább majd ki fog tetszeni. 5. Látván pedig azt a strázsamester, hogy a korcsmáros nem akar engedelmeskedni, tehát keményebben szóla nékie, és úgy monda meg, hogy az egyik szántani van, a másik pedig már haza ment. De ezt nem hitte az strázsamester, mivel a leány az elébb azt monda, hogy az padláson volnának. Annak okáért elméne az strázsamester egy közlegénnyel és nótáriusunkkal az ispány úr házához. De odahaza nem találák egyebet az gazdaasszonynál. Akit is megkérde az strázsamester ily formán: Ugyan, édes asszonyom, hol vagyon Ispány uram? Melyre az asszony felel. Bizony édes uram, csak most mène az halászokhoz, az maga mulatságára. Amelyre mond a strázsamester: Kérem az asszonyt, ne tiltsa fáradságát, menjen utána, és ha utoléri, köszöntse nevemmel, és hívja vissza mivel egy különös dolgot akarnék véle végezni. Az asszony elment, és csakhamar vissza is fordult, és azt monda: Ispány uram Balog Ferenc úrnál van ebéden, azért, ha valami számvetése van az úrnak véle, menjen oda, és végezzen ottan. Ti * 339