Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

Történelmünkben az 1790-től 1848-ig terjedő időszak nemzeti létünk szempontjából egyik legfontosabb korszak. A nemzeti gazdálkodás és kereskedés felvirágoztatásának szükségessége, a közös nyelvhez és kultúrához való tartozás fontossága ekkor tudatosult és vált általánossá. Az elmaradott, feudális ellentétekkel megosztott ország, amely az évszázadok során szoros Habsburg-függés alá került, ebben az időszakban tette meg azokat a lépéseket, melyekkel eggyé kovácsolódott a magyarság. Hazánk legjobbjai a reformmozgalom keretében lépésről lépésre próbálták megvalósítani Magyarország függetlenségét és polgári átalakítását. A két feladat szorosan összefüggött, mert a nemzeti függetlenség egyik feltétele volt a modern polgári állam megteremtésének — míg a nemzeti függetlenség kivívásához szükséges egységfront létrejötte feltételezte a polgári követelések teljesítését. Haza és haladás eszméjének szoros egysége 1825 után tudatosult. Addig a két feladatot külön, egymástól függetlenül akarták megoldani. A reformmozgalom gyökerei a XVIII. század utolsó évtizedeibe nyúlnak vissza. A felvilágosodás, mint korszellem, a kormányzati rendszerre is hatást gyakorolt. Különböző intézkedések során felmérték az ország állapotát, és tervezetek születtek a közállapotok javítására. A magyar vármegyei nemesség politikai aktivizálódása tulajdonképpen II. József uralkodásának hatására történt, aki az országgyűlés nélkül, a rendi alkotmány szerveinek kikapcsolásával hozta rendeleteit. Halála után a patrióta nemesi mozgalom az 1790-es években a nemzeti függetlenség alkotmányos biztosítékait akarta megszerezni. A nemesség ekkor még a parasztmozgalmak erősödése, és a francia forradalom eseményeire kompromisszumot kötött a Habsburgokkal. Továbbá nagy szerepet játszott a megegyezésben a napóleoni háborúk következtében létrejött gazdasági konjunktúra is. A magyar árutermelő nemesség számára megnyíltak az európai piacok. Ez az árutermelő nemesség tulajdonképpen az 1820-as években került döntő választás elé. A napóleoni háborúk utáni gazdasági válság hatására kiderült, hogy a roboton alapuló feudális termelési mód véglegesen elavult, és tarthatatlan. Az európai piacokon csak az olcsó, jó minőségű áru volt versenyképes, ezt pedig robottal nem lehetett előállítani. A gazdaság modernizálásához szükséges pénzösszeget a magyarországi hitelviszonyok mellett szinte leheteten volt megszerezni. Az országban a belső piac igen szűk volt. Az ipar alacsony szinten állt, a lakosság túlnyomó többsége mezőgazdasággal foglalkozott. Az ilyen társadami munkamegosztás következtében a mezőgazdasági áruknak nem volt belső piaca. Az utak korszerűtlensége miatt a kereskedelmet szállítási nehézségek akadályozták. A nemzeti függetlenségért és a polgári átalakulásért vívott harcot sajátos történelmi körülményeink miatt a liberális nemesség vezette. Az árutermelő középnemesség a saját bőrén tapasztalta az elavult robotrendszert, a tőkehiányt, a Habsburgok elnyomó gazdaságpolitikáját, mely elsősorban a vám- és adórendszerben nyilvánult meg. Ennek a rétegnek állt elsősorban érdekében a szabad polgári tulajdon megteremtése, az ország függő helyzetének megváltoztatása. Ezt reformok útján, alkotmányos kereteken belül akarták megvalósítani.