Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A REFORMKOR
már eltávozott, a bepanaszolt bérlő pedig bemutatta nekem a szerződést, amelyet jelentésemhez (eredetiben) mellékelek. Ebből kitűnik, hogy a panaszos az Apáti-pusztai bérlő minden őszi gabonájának, zabjának, kölesének és árpája felének levágására kötelezte magát úgy, hogy a munkát 5 hét alatt végzi el 55 személlyel (akik közül 20 fehércseléd, a többi férfi). Mindezt 550 forintért. A szerződés ellen először is abban vétkeztek, hogy csak 9 férfi volt az aratók között, a csapat többi része fiúkból 2 és lányokból állott; másodszor: a bérlő arra kényszerült, hogy az árpát külön aratókkal (természetesen külön részért) vágassa le. Mint ahogy a kölest is vissza akarták hagyni — kénytelen volt a bérlő bérükből 120 forintokat visszafogni. Minthogy azonban a Szekszárdról visszatért panaszos társaival együtt a kölest levágta, ebből 90 ft-ot kiadott neki, 30 ft-ot az árpa lábonhagyása miatt visszatartott, ezt azonban Fickó Balázs nem keresheti jogszerűen, mert hiszen mással kellett az árpát learattatni. Ami a vesszözést illeti: bepanaszolt elismerte, hogy néhány embert megkorbácsolt — de ezt jogosan tette. „Ugyanis hajtani kellett őket a munkára, maga Ficzkó is erre kérte a bepanaszoltat, minthogy őneki nem engedelmeskedtek." 3 Az ellátással kapcsolatos vádakat bepanaszolt valótlannak állítja, úgy tartotta őket, mint ahogy aratókat illik. Kelt mint fent Forster János főbíró FORRÁS: TmL. 2192/1789. JEGYZET: l. A jozefinizmus előírta, hogy a leggyorsabban kell az ilyen ügyeket kivizsgálni, jellemző azonban, hogy — az egyéb források alapján leglelkiismeretesebb, legpáratlanabb tisztviselőnek tűnő Forster főbíró is csak 2 hét elteltével talált időt a vizsgálat megkezdésére. Ennyi késedelem mindig elegendő volt arra, hogy „a rongyosok" pénzük egy részének visszahagyásával visszatérjenek otthonaikba, mintsem hetekig várjanak a megye igazságtevésére. A célt ebben az esetben is meghozta a késedelem : a másik felet már nem lehetett meghallgatni és az ügyet a „cigánykodó" bérlő állításaira építve le lehetett zárni. 2. A nagykorúságot el nem ért férfit (mégha az bikaerős volt is) ,,fiúnak", gyermeknek minősítették, ezért nem is tünteti fel a főbíró jelentése a csoport összetételét, csak a nagykorúak létszámát jegyzi fel, még azzal sem törődik, hogy adatai a józan paraszti észnek is ellentmondanak (nincs olyan aratócsapat, amely az ország másik végéből 9 kaszással és 51 marokszedő, hancúrozó gyerekkel, illetve gyereklánnyal indul el ilyen nagy munkára és nagy útra.) 3. Az arató-bandák gyakorlatát kell segítségül hívni az állítás megkérdőjelezésére: az aratócsapat rendkívül szervezett egység volt, amelyben azonos részért azonos munkát kellett mindenkinek végeznie, másképpen a nehéz feladatot nem lehetett volna időre elvégezni, sőt a csapatot sem sikerült volna szervezetten elhozni ilyen messziségbe.
