Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

de lényegében feljegyzésként), ezt azonban maguknál tartották és csak a munka végeztével adták ki (ha kiadták) az aratóknak. 3. Ha a paraszt úgy érezte, hogy becsapták és igazát kereste, a megye elsősorban a békítésre törekedett: ez az u. n. complanatio mindig azt jelentette, hogy a paraszt megkapta a követelésének egy részét, aztán — felmérve, hogy a jogos követelés másik részéhez való hozzájutás temérdek gonddal, időveszteséggel jár, a „jobb ma egy veréb . . ." magatartási elvet követve, többnyire megelégedett ezzel. Korszakunkban nemcsak magánjogi pereknél érvényesült ez a gyakorlat, hanem gyakran előfordult, hogy a „kegyetlenül elvert" parasztot a földesúr néhány mérő búzával vagy egyébbel „megbékéltette" és így a keresetlevele visszavonására késztette. Az alábbiakban közöljük azt a „szerződést", amelyet Paur Mihály bátaapáti bérlő az ügyet kivizsgáló Forster főbíró rendelkezésére bocsátott. m/121 1789. március 28. AZ APÁTI PUSZTABÉRLÖ ÉS EGY FELSÖLENDVAI CSÉPLÖCSAPAT „SZERZŐDÉSLEVELE" Fölső Lendván lakozó Fickó Bálás horvátországi lakos

1 föl fogatta az elvetet jószágomnak az letakarítását, úgy mint 55 töd magával: ugy mint fele árpámat, minden búzámat, minden szabómat sőt kölesemet öt hét alat minden kár nélkül, széb tisztán learatni sőtt kepében rakni. Kik között is lesznek 20 fehér cselét. Ugyan ezen fönn tet ajánlására fogg üneki füzetese lenni, mint hogy mint számos erős jó dógos aratókat ajánlót hozni,

2 minden emberre 10 forintot, ki is mégyen 500 50 forintokra. Ugyanezen fönt tett punctumokra azonn jószágomat le nem takarítaná vagy azon jószágomban kárt vallanék, tartozik azon kárt nékem bonifikálni. Sőt azon embereivel szent Péter és Pál napjára itt nálom meg jelenni tartozik, ha hogy akor aratnyi minyárt nem lehetne — tehát tartoznak azok fönt tet füzetésért gyűtenyi vagy mást dolgozni.

3 Amint is ezen fönt tet punctumokat meg nem tartaná ajánla magát 100 azaz száz forint vinculumra, kire is attam 20, azaz húsz forint foglalót. Apáti, 1789. március 28-án. Paur Mihál árendátor s. k. FORRÁS: TmL 2192/1789 JEGYZETEK: 1. Egy közvetlen adat arra, hogy a szerződést az aratók nem látták, ők ugyanis jól tudták önmagukról, hogy nem horvátországiak, hanem legfeljebb Vas megyében élő horvátok. Ha a „contractust" az előírt szerződéskötési szabályok szerint kötik meg (mindkét fél közreműködésével és aláírásával) akkor a földrajzban és az igazgatási szervezetben egyaránt járatlan bérlő nem írhatta volna be ezt a „téves" adatot. 2. Túlságosan összevág a „szerződés" szövege a bérlő kifogásaival (mintha „március 28-án" előre tudta volna, hogy mi volt a kifogás augusztus 12-én.) Részletesebben lásd következő 122. sz. dokumentumunkat. 3. Általános gyakorlatnak számított az araíócsapatok szerződtetésénél a péter-páli kezdés, még akkor is, ha az aratást csak napokkal később lehetett megkezdeni. A földesurak (bérlők) így ingyen munkásokat nyertek a szénagyűjtéshez, a kukoricakapáláshoz, stb. m/122 1798. augusztus 26.

1 A FŐSZOLGABÍRÓ JELENTÉSE AZ APÁTI BÉRLŐ ÉS A FELSÖLENDVAI ARATÓCSAPAT VITÁJÁNAK LEZÁRÁSÁRÓL (Rövidítve, tartalom szerint) Augusztus 26-án megvizsgáltam Ficzkó Balázsnak. Paur Mihály apáti bérlő ellen benyújtott panaszát. Amikor kint jártam — a panaszos (társaival együtt) 21 Évszázadokon át 321