Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A REFORMKOR
III. A mester tartására — ki egyszersmind a kántori hivatalt is köteles lészen viselni — a nékie fel hagyattandó szokott stoláris jövedelmen föllül esztendőnként a következendőket ígérjük, úgymint 1. — Készpénzt átaljában százötven (150) forintokat; 2. — Termékenységekbül a. tizenöt kila kéczeres búzát, ennek kiláját egy tallérral vévén, tészen 22 forint és 30 krajcárt; b. tavaszi vetébül életet öt kilát, kiláját egy forinttal vévén tészen 5 forintot ; c. 15 akó bort, akóját egy tallérra böcsülvén tészen 22 forint és 30 krajcárt; d. fél mázsa sót, ez tészen 2 forintot. IV. Minthogy pedig elégtelen ezen kétszáz és hetvenegy házból álló helység az eddig kitett fizetésen felül a mester tartására többeket ajánlani: tehát ennek jobb élelményére és hogy annyival inkább egy jó segittő mestert tarthasson magának, Földesuraság részéről esztendőt által még e következendők adattathatnának, úgymint 1. — Készpénzben 40 forint. 2. — Termékenységekben a. öt kila tiszta búza, ennek kiláját két forintokra böcsülvén, tészen 10 forintot; b. hat kila kéczeres búza, kiláját egy tallérra böcsülvén tészen 9 forintot ; c. hat akó bor, akóját egy tallérra vévén, tészen 9 forintot, d. fél mázsa kender, ez is tészen 9 forintot, összesen: 289 forint. V. Végtére kötelezzük magunkat, nemcsak a harmadik punctumban kitett készpénzt fertály esztendőnként, hanem a termékenységeket is annak idejében mindenkoron a bíró által beszedetni és a tanittó mestert azonnal kielégéttetni. Költ Öcsény helységben, június hónapnak 7 dik napján, 1788 Én előttem: Bachmann János pétsi oskola-megyei inspektor P. H. Varga János eőtsényi helység bírája; Rideg János, Deák János, Deák András esküttek; Berekallyi Istvány közember és az egész eőtsényi kösség. A szerződést aláírta még a szolgabíró (Kapuváry János) és a szekszárdi uradalom tiszttartója (Scholl János Péter) is. FORRÁS: TmL. Öcsényi iratok, 1788. MEGJEGYZÉS: A szekszárdi uradalom földesura 1773-ban a szekszárdi apát helyett a királyi tanulmányi alap (illetve a Helytartótanács) lett. Az uradalom a pécsváradi kerülethez tartozott. Ezekben az években az uradalom valamennyi helysége készített a fentebb közölthöz hasonló szerződést, későbbi akták azonban azt mutatják, hogy nem teljesen önként és jószántukból. Szekszárdon pl. 1793-ban egy perben vallomást tett az egykori (1787-es) bíró, valamint 4 esküdt, szerintük: a kerületi tanfelügyelő (Bachmann János) összetépte a régi iskolamesteri szerződést és „Majd meg látom ki mit mond ellene a contractusnak, itt nállam vagyon a királyi parantsolat, vasra fogom verettetni, hatalmam vagyon rája és mégis meg kell a contractusnak lenni" stílusban agitálta őket. Erre sokan elmentek (a tanácsból), akik pedig ott maradtak, azok ijedtükben írták alá a szerződést. JEGYZET: A korabeli statisztika „megbízhatóságára" utal, hogy az — ugyanezen évben végrehajtott — adóösszeírás csak 254 házról tud.
