Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

a hajdú (vagy csősz) nem peres fél, aki a másikkal egyenlő jogokat élvez, hanem az ügyben ítélő uradalmi tiszt beosztottja, aki a paraszttal szemben mindig igazat kap. Ugyancsak jellemző, hogy a megtiltott bilincstaksa vagy vaspénz változatlanul tovább él az uradalmi gyakorlatban, legfeljebb, ha panaszt tesznek miatta, más jogcímet találnak a kivetésére (rendszerint az okozott kár megtérítéseként „könyvelik el"). III/108 1785. március 25. AZ AGÁRDIAK 1784-ES PANASZAIBÓL (Tartalmi kivonat) 1. Többen panaszt tettek, hogy 3 napon át úrdolgában voltak, 3 napig árkot ás­tak (utat javítottak) és amikor a.hetedik napon árokásás helyett saját gazdasá­gukkal akartak törődni, 12-t verettek rájuk. Felelet: ez nem igaz. Nevezettek szept. közepéig elmaradtak 11 — 9 1/2 — illetve 7 napi robottal, mert hiába kapták meg a parancsot, távol maradtak (hol­ott számítottak rájuk.) A 12 botot engedetlenségükért, úrbéri büntetésképpen kapták. Az inspektor az árokásást hazugságnak minősíti és kéri az uradalmi ír­nok, valamint a községi bíró és a panasztevő jobbágyok szembesítését. 2. Egy jobbágyot este „csömöge-hordásra" rendeltek ki, de ő nem találta az ökreit (Kajmádon fogták azokat be kóbor jószágként), ezért nem mehetett, más­nap mégis egy forintot fizettettek vele. Felelet: lehet, hogy elbitangoltak az ökrei, de a lovai otthon voltak. ,,A hát­ralékosokat köll robotban hajtani" és mivel ő nem jött, ,,a piartzon köllött helet­te más kocsit fogadni," ennek minden fordulóért 3 garast fizetett az uradalom, ezt kellett az agárdi panaszosnak megtérítenie. 3. Az egész község panasza: a falu határában lévő erdőből az uraság „épü­letre való fát pénz nélkül egy unyit sem ád." Felelet: a község kap a Duna-erdőről ingyen puhafát, a jövőben pedig az agárdi cserfából még pénzért sem fognak kapni, mert azt az erdőt másképpen akarja hasznosítani az uradalom. 4. Simon Jakab községi esküdt szőlőkötözésben volt robotban és ott tapasz­talta, hogy az uraság embere egy gyermeket (akinek kezében a száraz csádé el­elszakadt) nagyon „potskolt" és anyját „mévelvén" (mindennek elmondván, csak tisztességes fehérnépnek nem), szidta. Az esküdt ezt hangosan kifogásolta, erre egy Muhar nevezetű hegymester Simon Jakabot „agyba-főbe" verte. Felelet: „sok aprólékos cseléd" elszaggatta, elhányta a pénzért vett kötöző­anyagot. A gyereket is többször megintette a hegymester, sőt „vissza is kergette az barázdában" és felvetette vele az elszórt „hársat". Amikor mindez nem hasz­nált, kettőt-hármat ráhúzott a vesszővel. Simon Jakab — ahelyett, hogy rendes munkára intette volna a fiatalokat — „szarvat adott nékik", gorombán leszidta az „uraság cselédgyét", ezért ő is kapott hármat vagy négyet. Amikor panaszt tett, szembesítették a hegymesterrel és ennek alapján megállapította: „nem elég­tételt, hanem 12 páltzát érdemlett volna." 5. Egyik jobbágyot arra kényszerítették, hogy rossz útban, 15 és fél akó borral túlterhelt szekérrel hajtson a szekszárdi várhoz (a régi megyeházához.) El­akadt az útban és csak mások segítségével érhette el az úticélját. Felelet: hamissan panaszkodik. Mondja meg: hány hordóban volt a bor? (Két­lovas kocsira nem fér fel egy hét, valamint egy 8,5 akós hordó!) A kisegítés pedig 20* 307

Next

/
Oldalképek
Tartalom