Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

agárdiak magoknak példát szexardiakrul, azok grabóczi erdőnek végső határjárul hordgyák az pallókat a' vámhidhoz; az erdőn nagyábul ha vastag megfaraglak és mégis ozsonnára le is rakiák a vámhídnál. Az agárdi robotosok pedig sokkal közelebb való erdőre rendeltettek csántér hozásért és a tökéletlenek mégis panaszolkodnak, holott nem a vámhidhoz, hanem csak a pálinka pinczéhez hozták. 7. A Méltóságos Uraság ölfát vágattatván gyalognapszámosokkal és felöl fa volt reájok vetve, de mivel kit dült száraz fábul, kit csomoros fábul kölletett megvágni — közülük jobbára minnyájan két egész nap vágták meg (volt a' ki három egész nap vágta meg) és csak egy dantest nyertek. Felelet: Urbáriomnak kegyelmes rendelése szerént két gyalog ember egy öl fát tartozik megvágni. 8. Hegedűs Mártony 1181 bort hordanyi parantsoltatott a korcsmákra, napestig horta a bort és délután hat óra tájban már kijárattak a lovai, azzal nem gondolt a majszter: 10 akó bort föltett a kocsiára és Mösre küldötte, de tovább nem vihette az agárdi harasztnál, ott hált és másnap jött haza és mingyárt délután aznap megdöglött az egyik lova. Felelet: Hegedűs Mártony panaszára azt feleli a pintér, hogy midőn bejött bort hordani a korcsmákra több szekeresekkel, ötet rosz lovaival visszaverte. De mivel a' napját ki akarta szolgálni, dél után szintén akkor is könnyebb terővel, mint a' többi szekereseket küldötte el Mösre. Hogyan maradott el többi szekeresektül, eő tudgya: félheles gazda köteleztetik — midőn az Uraságnak szekeres munkára szüksége vagyon — szekérrel is szolgálni. Ha látta lovainak bágyatságát, fogadott volna maga helett mást, mert az Uraság munkájának végbe kell menni. 9. Az is nagy fogyatkozására vagyon az jószágnak, hogy etetésre való idő nem engettetik, főképpen a pintér majsztertül. Felelet: Etetésnek üdéje 12 órátul délután két óráig, vagy ha az üdő úgy hozza magával, 11 órátul dél utáni egy óráig, ez nékik mindétig megengedtetik. Ha külömben bánt vélek a pintér, mért nékem nem jelentették? Nem eő nékik vagyon itt panaszok, hanem az Uraságnak, mert ha ebesi korcsmára (a' ki fél óra járóföld sincsen Szexardhoz) bort küld ki 10 órakor a pintér, soha dél után két órának előtte meg nem fordulnak,

1 ez aránt lészen rendelés, hogy az uraság többbet így ne csalattassék. Grabarics Lázár inspector FORRÁS: TmL. Közgy. iratok 6:391 (31—35. old.) MEGJEGYZÉS: Mária Terézia az 1767-ben kiadott úrbérrendelete végrehajtásához Instrukcióban határozta meg a megyei tisztségviselőkre háruló feladatokat. Előírta az Instrukció, hogy a járási szolgabírák évente egyszer (decemberben) járják végig a hozzájuk tartozó falvakat és ellenőrizzék: meg vannak-e a bírónál az úrbéri okmányok, betartják-e a földesurak az urbárium rendelkezéseit, nem követtek-e el túlkapásokat a parasztokkal szemben? Tapasztalatairól a szolgabíró jelentést tartozott adni és ehhez mellékelnie kellett a falu vezetői által aláírt tanúsítvány-leveleket is. A vizsgalat kimondott célja a jobbágyok védelme volt, a lebonyolításhoz pedig követelmény volt egy földesúri tisztviselő jelenléte is. Későbbi rendelkezések módosították az eredeti Instrukciót: az 1772. május 22-én kiadott helytartótanácsi rendelet (sz.: 2260) részletesen szabályozta például a vizsgálat végrehajtásának módját, megtiltva egyebek közt, hogy több falu lakosságát egy helyre összevonva hajtsák végre az ellenőrzést. Ez a rendelet írta elő a helyszíni békéltetés, megegyezés kötelező megkísérlését, valamint azt, hogy ennek sikertelensége után az ügyet döntésre a megyei törvényszék úrbéri szekciója elé kell terjeszteni és e döntésekről informálni kell a helytartótanácsot. Az 1780-ig végrehajtott úrbéri vizsgálatokról készült jegyzőkönyvek formálisak, csak n. József trónrakerülése után mutatják meg a reális képet. Ekkor „felfakadtak" a régi sebek is, gyakran öt- tízéves sérelmeket vétettek panasz-jegyzőkönyvbe a parasztok. E jegyzőkönyvek a korabeli élet és gazdálkodás megismerésének nagybecsű forrásai, mert