Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

Szakály falu egyrésze sok diófával és erdőkkel, tóval és más tartozékokkal. Martos falu a Sárvíz mellett, ahol a Mindenszentek tiszteletére szentelt templom van. Ezt keletről a folyón túlnan az iváni templom Martonfalva nevű birtoka, délről Anya falu, északról Bikács falu és nyugatról két hegy és egy csaknem kilométeres erdő határolja. Tolnavár falu harmada vámhellyel és a dunai átkelőhellyel. FORRÁS: Erdélyi László, A tihanyi apátság története. A Pannonhalmi Szent Benedek-rend története. Budapest, 1908. X. 496. MEGJEGYZÉS : A királyság első két évszázadában nem volt természetes az, hogy ha valaki adományt kapott a királytól, akkor arról írást is kérjen. Ez alól egyedül az egyházak voltak kivételek. Alapításukról és megajándékozásukról mindig készült írás, hiszen az írás erejének ismeretében természetes volt számukra ez. Mégis voltak olyan birtokaik és jogaik az egyházaknak, melyeket csak íratlan joggal, jogszokással tudhattak magukénak. Ha ezeket mások perrel támadták meg, akkor — ha más utat nem találtak — hiteles formájú oklevelet hamisítottak, melyben a bírt, de perelt jog is helyet foglalt, s lehetőleg úgy.mintha azt első, legendás királyunk, Szent István adta volna. Ez a hamisítás különösen ott szembetűnő, ahol — miként Tihanynál is tudjuk — későbbi király alapította az illető egyházat. Oklevelünk célja az, hogy az Orosz nevű úr végrendeletileg rájuk hagyott birtokra való jogukat hitelesítse. A legendásnak tűnő indokolás parányi igazát megtalálni nem könnyű. Talán I. Andrással Oroszországból jött kísérő volt Orosz. (András száműzetésében ott is megfordult, sőt orosz feleséget is hozott.) Hogy ő, vagy utódai valamelyik István királyunk idején tényleg a monostorra, illetve annak fiókegyházára hagyta volna ezt a birtokát, ezt megmondani nem tudjuk, mindenesetre a tihanyi bencések több évszázaddal ezután hivatkoznak István király által megerősített végrendeletére. 1/10 1109. A VESZPRÉMVÖLGYI APÁCÁK MADOCSAI BIRTOKA Az Úr megtestesülésének 1109-ik esztendejében, a legkeresztényibb király, Kálmán uralkodása idején újították meg ezt a veszprémvölgyi apácák monostoráról szóló ünnepélyes oklevelet. A megújításnak ez volt az oka: Mivel Szent István királynak ezen monostor minden tartozékát magában foglaló mindenestül henger alakúra sodort és viaszpecsétjével lepecsételt oklevelének feltörése bizonyos pereskedések miatt elkerülhetetlenül szükségessé vált, ezért miután a felmerült vitás kérdést megoldották, a régi hitelét vesztett oklevelet meg kellett újítani, hogy csak azokat foglalja magában az oklevél, amelyeket a monostor abban az időben kétségtelenül birtokolt, amikor előírták megújítását. Ezek azok, amelyeket ellentmondás nélkül a monostoréinak találtak, amikor Simon pécsi püspök a király parancsára, a veszprémi püspök egyetértésével gondos vizsgálatot tartott és a kiderített igazat a legkeresztényibb királynak, Kálmánnak jelentette: Szárberény falu ötvennégy telekkel, ám a faluhoz tartozó föld és erdő közös a falu lakóival. Szántó faluban a Duna mellett először harminc telket adott Szent István király és később még adott ugyanabban a faluban a templom felszentelésekor huszonöt telket. Ebben a faluban még tizenkét halász is van. A falu egészében az apátnőé. A falu teljes vásárvámja és révpénze hét révésszel együtt a monostoré. Adott még Zöld faluban egy szigetet és a szigeten kívül adott egy telket a zöldi révnél marhanevelésre, de ez a föld közös másokkal. A zöldi révnél keszeghalászatuk van.