Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A REFORMKOR
tiszttartó híre (tudomása) avagy cédula kellett a fa kivágáshoz, hanem híre és engedélye. 3. Ebben az időszakban kezdődött meg Magyarországon az a gyakorlat, hogy a parasztnak földesura (vagy annak szolgahada) részére mindenért fizetnie kellett, még a fa kitermelésére jogosító párszavas czédula kiállításáért is le kellett szurkolnia a földesúri tiszt által önkényesen meghatározott nagyságú taksát. 4. A pénzsajtolás egyik Tolna megyében is kedvelt korabeli módszerére mutat rá a más iratból idekerült rendelkezés: a földesurak engedélyhez kötötték a jobbágytelek haszonvételi jogával való rendelkezést, a használati jog elidegenítését, elsősorban azért, hogy a vételár egy részére — az engedély megadása fejében — rátehessék a kezüket. 5. Tehát csak akkor léphetett az őcsényi jobbágy az uradalom erdejébe (a közös erdőt kivéve), amikor az uradalom vadászatot rendezett és ehhez az őcsényieket is kihajtották. Ez elég gyakori volt: más forrásokban Öcsény lakói gyakran panaszolják, hogy ilyenkor nekik kell — saját költségükön — eltartani a vadászkutyákat is stb. 6. Azaz: a földesuradalom bírósága elé került (az alaprendelkezés egyébként semmi ilyen előírást vagy szankciót nem tartalmaz). III/89 1753. november 21. TAVASZI MÁRTON (ŐCSÉNYI LAKOS) „KÖTELEZETTSÉG" VÁLLALÁSA Én aláb megh írt, tudásokra adom mindeneknek, akiknek illik ezen levelemnek rendiben, hogy ezen betsületes hellységben lett lakásomnak tellyes idejében sok betsületes emberek által tapasztalt némü nemű törvénytelen életben lélegzettem és hellytelenül életemet follytattam volna, amellyek eránt közönséges gyülekezetben eskütt uraimék által feddést és intést vettem vala fel, de mindazokat férre tévén előbbeni tselekedetemnek követőjévé lettem és megh jobbittani életemet nem akartam. Melly szerint újra ismét rosszaságban tapasztaltatott lévén a falubuí kimenni kénteleníttetem vala. De hozzámjárula eskütt uraimék kegyelme, engedelemmel hozzám levének illy feltétellel, hogy én is kegyelmeteknek olly fogadást tettem: ennek utánna életemet megjobbítom, előbbeni sok rossz cselekedetemnek ellene mondok (és) istenes, kegyes életre magamat adom. Úgyhogy tellyes szívvel szánván-bánván vétkeimet, ha ennek utánna előbbeni rossz életnek fojtatásában valaki megh tapasztallana, minden törvény nélkül 1 ez falubul — mint rossz ember — kivezettessem és kiigazíttassam. Amelyrül is adom ezen kezem keresztvonása alatt tett reversálisomat alább írt emberek előtt. Költ Eöcsénben, 1753. november 21-én. My előttünk Tavaszi Márton + Nagy János öregbíró Nosztory István stb. (összesen 7 aláírás) FORRÁS: TmL. Őcsényi iratok, 1753. JEGYZET: 1. Azaz új eljárás lefolytatása és formális ítélet meghozása nélkül. A forrás nem részletezi, hogy a kötelezvényt adó személy milyen „törvénytelen életben lélegzett" (milyen rosszaságokat követett el), de tanúsítja, hogy a XVIII. sz. derekán a falu bírósága (a falu széke) még széles körű igazságszolgáltatási jogkörrel rendelkezett és hatalma arra is kiterjedt, hogy „kiigazíttassa" a faluból (kiseprűzze) a „rosszaságban tapasztaltatott" egyéneket.
