Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

III/60. 1725. október 16. A SZOLGÁK MUNKÁBA ALLÄSÄNAK SZABÁLYOZÁSA Tisztújító közgyűlés : Simontornya Elhatároztatott az is, hogy a háziszolgákat újév, a mezei szolgákat pedig Szent György lovag és vértanú napjával kell megfogadni és felvenni. E szolgák — egy hónappal évük eltelte előtt •— tartoznak távozásukat vagy maradásukat uruknál bejelenteni. Amennyiben azt elmulasztják, a következő évet is le kell szolgálniuk. E rendelkezés megszegőinek büntetése 12 forint. FORRÁS: TmL. közgyűlési iratok 1721—1725, 579. old. MEGJEGYZÉS : Szent György napja (április 24.), a pásztorok szolgálatba állásának hagyomá­nyos időpontja. A megye e határozatával könnyedén megsemmisítette alig 5 hónappal koráb­ban, a Helytartótanács egységesítő törekvésének engedve meghozott előző rendelkezését. A VAKSÂDIAK DEKLARÁCIÓJA ELÉGEDETLENSÉGÜK ÉS VISSZA VÁNDORLÁSI SZÁNDÉKUK OKAIRÓL „Azért akarnak a gr. Mercy-uradalom itt (Varsádon) megtelepült sváb avagy német nemzetből való emberei saját tartományaikba visszatérni, mert Először: az uradalom a nekik adott szerződésnek jóformán egyetlen pont­ját sem tartja meg és így az emberek alig tudják fenntartani magukat. A varsá­diak földjéből nagy területet kiszakított az uradalom, ezt a szakadáti, kalaznói, tormási új-telepeseknek adta és így ők megfosztattak a rétektől. Másodszor: fizetés kecsegtetésével (ami szokás ilyenkor) szerződés ellene­sen 4, 5, 6, sőt 14 mérföldnyi hosszú-fuvar megtételére kényszerítették őket (mint most is Győrbe, a Nigrinyi úrasszony részére), de mindezideig egy fabat­kát sem térítettek meg nekik a fuvarért, nem fizették meg a beígért fuvardíjat. Es ha valaki ezt kéri — megmutatják neki a hőgyészi tornyot és hamar ütle­gekkel válaszolnak. Harmadszor: különböző fajtájú vadállatok elviselhetetlen károkat okoznak a vetésekben, a falánk farkasok betörnek a faluba, sőt az udvarokba is, prédál­ják a házak baromfiállományát. Mégsem szabad nekik a vadakat elpusztítani. Negyedszer: a kutyákat nem lehet szabadon, hanem csak láncra kötve tar­tani és ezeket, ha valamilyen módon kioldódnak a láncok és az állatok szabaddá válnak, az uradalmi vadász a telepes házától elhurcolja és ezért a cselekedetért még komolyan meg is intik a parasztot, valamint kötelezik, hogy a vadásznak egy máriás lábpénzt, a tekintetes uradalom részére pedig 2 forint bírságot fi­zessen. ötödször: ha a szegény embernek kölcsönképpen kiadnak kettő — bocsá­nat a szóért — ökröt, amelyeket végül megfelelő módon munkára szoktattak III/61 1725. november

Next

/
Oldalképek
Tartalom