Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

Egy telepes (jobbágy) tehát — a példa okáért Takács János Szekszárdról — aki csak az alább felsorolt közepes nagyságú vagyonnal rendelkezik minden egyes évben 108 ft. és 10 dénár adót fizet a 6 téli hónapban. Vagyoni helyzete — amelyre ennyi teher nehezedik — a következő: maga után fizet 4 ft. 50 dénárt; van két fia (összesen 3 ft.); 3 lova (össz. 9 ft. 30 dénár); két csikaja (össz. 3 ft. 30 dénár); 6 ökre (össz. 27 ft.); 4 tehene (14 ft.); 3 növendékmarhája (4 ft. 80 dénár); 10 egy év alatti disznaja (2 ft. 50 dénár) 16 birkája és kecskéje (11 ft. és 20 dénár); 10 db egy év alatti birkája és kecskéje (3 ft.); 12 méhkasa (3 ft.); 25 akó bora (15 ft.); 25 köblös őszi vetése (7,5 ft.); 12 köblös tavaszi gabonavetése (3 ft.). Az említett közepes nagyságú vagyonnal és a felsorolt vagyontárgyakkal rendelkező paraszt egész évi hadiadója tehát 108 forintot és 10 dénárt tesz ki. b) A puszta-községek (amelyek régebben fizették az adót) jegyzéke Szentgyörgy, Janya, Dobraköz, Űjpalánk (amelynek benépesítése jól megkezdődött, de aztán a község újra pusztává lett), Nyámád, Závott, Mucsi, Mekényes, Tengőd, Grábocz, Pilis, Györe, Küblin, Rácz Hagymás, Berekallya, Demerkapu, Szarvasd, Jováncza, Majsa, Györgyin (Gerjen), a rácok Paks-a, Kétty, Harcz, Kakas, a rácok Ozorá-ja, Regei, Nyilas, Bak, Dalmand, a rácok Tamási-ja, Kucsula, Pogányi, Nána, Varsád, Gyenk, Kölesd, Szerdahely, Bonyhád, a rácok Földvár-ja, Puszta Pil, Pálfalva (Pálfa), a rácok Tolná-ja. Ezek a helységek (Simontornyával együtt) azelőtt több mint 18 000 forint hadiadót fizettek, ma pedig Simontornya alig múlja felül egy jó vagyoni helyzetben lévő jobbágy képességeit és míg azelőtt több mint 3000 forint volt az adója, jelenlegi vagyoni helyzete olyan, hogy alig 150 forint adót tud csak fizetni. FORRÁS: TmL. Közgy. iratok 1:1955. MEGJEGYZÉS : Az adatok egy megyei felirat mellékletei, e feliratban a megyei közgyűlés arról akarta meggyőzni az udvari kancelláriát, hogy Tolna vármegye képtelen megfizetni a rárótt hadiadót. A megye érvelése az előterjesztésben: az ország egyetlen megyéjét sem teszik annyira tönkre a katonai ide-oda vonulások, mint Tolnát. Alig van ember a megyében, az utazó csak 5—6 magyar mérföldnyi (40—50 kilométernyi) távolságban talál egy-egy falut, ezt is csak 7—8 paraszt lakja. 1713-ban mégis 11 ezred tartózkodott rövidebb-hosszabb ideig a megyében („ingyen munkát és élést követelve fölösen"), annyi volt a fuvar, hogy a parasztnak teheneket és növendékmarhákat kellett befogni a katonaság továbbszállítására. A nép elmenekül a Szerémségbe és Szlavóniába a terhek elől. Az argumentáció végcélja: vegyék le felére az 1702-ben Tolna megyére kivetett 2!) nádori portányi hadiadót. (Egy nádori porta nagysága: C88 forint és 50 dénár.) Hl/26 1716. december 16. DÖBRÖKÖZ LAKÓINAK PANASZA A BESZÁLLÁSOLT KATONA MAGATARTÁSA MIATT Tekintetes Nemes Vármegye! Kénszerétetünk nagy alázatosan Nagyságtokat s Uraságtokat s Kegyelmeteket ez alázatos suplicatios levelünk által detegálunk nálunk lévő kegyetlen quartilozónk eránt. Amiulta be szállott az quartilos hozzánk ha fölöstökömött vett — ebédet és vacsorát nem evett, hanem karaiczárt vet és az gyertyáért is vagy pinzt vagy gyergyavul megvette; ha pedig fölöstökömöt, ebédet evett és vacsorát nem, akkor is az vacsoráért s gyertyáért 6 pénzt vett.

1 A miulta be szállott, csak edgy nap is fölöstökömmel, ebéddel és vacsorával meg nem elégedett, ha nem minden edgyik ételiért pinzt vett. Az falukra pedig gyakorta lo-