Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A TÖRÖKKOR - AZ ÜJ HONFOGLALÁS ÉVSZÁZADA

Simontornya kaza 1680 kila árpa és 420 kila liszt, Összesen : árpa 4046 kila, kilánként 55 akcséval 222 530 akcse, a liszt 1318 kila, kilánként 80 akcséval 105 440 akcse, tehát 327 970 akcse. íratott a 1095. év Zilhidzse hava 12-én (1684. nov. 20.). A szegény Ahmed A kaza adóit befizette, megfelelő helyre jegyezzétek fel! FORRÁS; Fekete L. Die Siyaqat Schrift in der türkischen Finanzverwaltung, Budapest 1955. I. köt. 701—703 1., német nyelven közli, az eredeti Isztanbulban a Topkapi Sarayi Müzesi levéltárában D. 5365 jelzet alatt található. MEGJEGYZÉS : A beszállásolási adó és a rendkívüli hadiadó a katonai beszállásolás megváltá­sáért fizették hadjáratonként, nálunk Ahmed Köprülü nagyvezér adóreformjai sorában a vas­vári béke megkötése (1664.) után a törökök egyszercsak folyamatosan szedték, mégpedig a kádi kerületének, a kaza-nak területe szerint, amely az állami adózás adóbevételévé vált. Az adó megadásában minden család vagy ház, tehát adóegység két kila előre meghatározott élelmiszert adott, mégpedig 1/6-ot lisztben, 5/6-ot pedig árpában, ezenkívül kötelesek voltak még fuvarozni. Ez az adóreform a török katonai ellátást volt hivatva szolgálni. 11/85 1686. szept. 26. EGYKORÚ LEVÉLRÉSZLET SIMONTORNYA VISSZAFOGLALÁSÁRÓL Budavár elestét követő szeptember 23-án az említett különítmény elválva a hadseregtől, a felséges bádeni herceg parancsnoksága alatt álló 10 000 ember, négy generálisnak volt alárendelve, úgymint Dinghen és Aspremont a gyalogosok, Piccolomoni gróf és Stirum a lovasok parancsnoka volt. Ez a had­test a Sárvíz folyó mentén 26-ig menetelt abból a célból, hogy jobban meglep­hessék ezt a török székhelyt és hogy megakadályozzák az ottaniak másfelé való visszavonulását. Kirendeltettek a Battyhyany ezred huszárjai is, akik már előző este elindultak. Később odaérkezvén a lovasság és a dragonyosok elfoglalták a piacteret és ott letelepedve, előrehaladtak a káka és nád védelme alatt, mely ott a mocsárban a széles árok partjáig igen magasra nőtt. Mindamellett ott néhá­nyan megölettek és megsebesültek, mialatt a helyőrség az ágyúkkal tüzelt és elhatározták magukat, hogy más fegyverrel is védekeznek, mert azt hitték, hogy a mieinknek ilyenek nincsenek. A gyalogság pedig a bédeni herceg őfelsége ren­deletére előrenyomulván, néhány darab ágyújuk rögtön megérkezése után elta­lált és megsértett néhány ellenséges ágyút. Az ellenség erre, látván a mi gyalog­ságunk fölvonulását, kitűzte a fehér zászlót, kérve a megadás feltételeit. Ámde errenézve egymásközt sem értettek egyet, mert az ázsiaiak védelmezni akarták magukat, míg a többiek meg akartak hódolni. A bádeni herceg őfelsége azt fe­lelte nekik, hogy azok, kik kapitulációt kérték, szabadon eltávozhatnak, míg a többiek ellenségnek tekintetnek, ha fél órán belül meg nem adják magukat. Köz­ben az ezer főből álló különítmény, kik mind gyalogosok voltak, egész a mo­csárig haladt előre, mire a gyalogosok, ágyúsok és a más fegyvernemből álló ellenség különféle helyeken megjelent és elhatározta, hogy megadja magát, csak azt kérte, hogy nők és tíz éven aluli gyermekek szabad elvonulást kapjanak Pécsre, mely kívánságuk teljesítve lett. Ugyanazon időben a gyalogosok és dra­gonyosok megjelentek a piacon és a hadifoglyokat a fellegvárba szállították. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom